Macikonyha: Hokkaido tejeskalács

Nagy szemekkel figyelem már egy ideje, hogy a német bloggerinák sütőiből egymás után pottyannak ki a Hokkaido kalácsok, (Hokkaido Milchbrot) egybe vagy felvágva, pihepuhán, aranybarnán, és foszlósan kelletve magukat a szebbnél-szebb fotókon. Néhányan kisebb nagyobb változtatásokkal is sütik, de kivétel nélkül mindenki meg van elégedve az eredménnyel.
Hogy miért hokkaido? Hát annyi biztos, hogy tök nincs benne, inkább arra tippelek, hogy japánból indult hódító körútjára egy szép napon a recept. Tésztája sokkal inkább a foszlós kalácshoz hasonlítható, mintsem egy kenyérhez, könnyű, puha és vattás, mégis stabil szerkezetű, kihűlve pedig szépen szeletelhető. Csodagépem (még) nincs, ezért én a kenyérsütővel dagasztattam be a tésztát, a továbbiakban viszont a recepthez tartottam magam.

Én a Chili und Ciabatta oldalán található receptet követtem, és becsületemre váljon, hogy most kivételesen semmit nem változtattam a hozzávalókon. Életemben először tejport is beszereztem, kifejezetten erre a célra, de maradt belőle egy tucat kalácshoz elegendő. Márpedig biztos fogok még sütni, mert egyrészt finom, másrészt a külsején szeretnék még javítani. Apropó tejpor: hiába kis mennyiség kerül bele, valószínűleg ennek is köszönhető a tészta rendkívül jó szerkezete.

A hozzávalók listája:

6 deka finomliszt (405-ös)
54 deka kenyérliszt* (550-es)
1 tasak szárított élesztő (7 g)
3 deka tejpor
8 deka cukor
9 g só
1 tojás
25 deka tej
15 deka tejszín

Az elkészítés menete:

A fenti hozzávalókat a só kivételével a kenyérsütő üstjébe rakom. (A folyadékok azért szerepelnek dekában, mert a mérlegen levő többi hozzávalóhoz mérem hozzá.) Bekapcsolom a sima dagasztó programot, megvárom, amíg összekeveri a gép a hozzávalókat, majd kb.4 perc dagasztás után beleszórom a sót is. Amikor kész a gép, egy vékonyan kiolajozott tálba rakom át a tésztát. Lefedve 1,5 órán át kelesztem, esetleg valamivel rövidebben, attól függően, hogyan dolgozik benne az élesztő. Ha megkelt a tészta, kiöntöm egy vékonyan lisztezett deszkára, ököllel alaposan kiütögetem belőle a levegőt , majd négy részre osztom, és letakarva még 20 percig kelesztem. A darabok mindegyikét hosszú keskeny lappá nyújtom ki ( a kenyérsütő szélességéhez kell igazodni), majd szorosan felcsavarom, és a kivajazott formába helyezem a tekercseket egymás mögé. Mikor mind a négy tekercs kész, letakarom a formát*, és újabb 1-1,5 órán át kelni hagyom. Közben előmelegítem a sütőt* 175C fokra.
A megkelt tésztát tejszínnel* kenem le, majd a forró sütőbe tolom, alulról a második rácsra, és 40 perc alatt készre sütöm.

* BL80-as liszt
*Legközelebb alsó-felső lángon fogom sütni hőlégkeverés helyett. Így sajnos sötétebb lett a kalács, mint szerettem volna.
*Tejjel, vagy tej-tojássárgája keverékével lekenve még szebb szokott lenni a kalácsom, tehát a következőt már nem tejszínnel kenem le, most ugyanis nem voltam megelégedve a színével és fényével.
*A forma méretei: 30x15x10 cm

A liszttel persze lehet egy kicsit variálni. Olvastam olyan receptet, ahol kizárólag kenyérlisztből készült a tészta, mégsem szenvedett csorbát a minősége.

A tészta só és cukortartalma szerintem semmi kívánnivalót nem hagy maga után, olyan amilyennek egy jó kalácsnak lennie kell, épp kellően édeskés, kellemes. Vajjal, lekvárral ( na jó, nutellával is!) megkenve veszélyesen eteti magát. Ha frissen mégse fogyna el, még másnap is nagyon finom, sőt pirítva is!

Apropó nutella: nem csak a tetejére, hanem magára a tésztára is kenik egyesek feltekerés előtt. Ízlés dolga, de azt hiszem maradok a sima változatnál. További bloggerek, akik szintén megsütötték a Hokkaido kalácsot itt, itt, itt és itt találhatók, de azt hiszem a lista szinte napról napra bővülni fog. Angolul pedig itt olvasható egy "Hokkaido Milky Loaf" recept.
Vagy talán ez lenne A recept? ...

Most aztán ideje felbontani a nyáron eltett eper, meggy, és egyéb gyümölcsökből készült házi befőzésű finom lekvárokat!

Még több kalácsrecept: