Málnás "próbálkozás"

Régóta izgatja a fantáziám a csíkos piskóta, annak is a rózsaszín-fehér változata, nem a kakaós. Úgy gondoltam megreszkírozok rá 3 tojást és egy csésze málnát. Be is kevertem a piskótamasszát, aztán megfeleztem, és az egyik felébe 2-3 evőkanálnyi málnavelőt kevertem. Attól féltem, hogy nagyon híg lesz a massza a málnától, de még épphogy elbírta. Némi bénáskodás közepette nyomózsákba töltöttem a fehér tésztát, és egy sütőpapírral kibélelt tepsire ferde csíkokat nyomtam belőle. Újra nyomózsáktöltés -most a rózsaszín tésztával- és hézagolás. 175 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsit, és árgus szemekkel figyeltem kb. 10 percen át mi sül ki belöle.
Mikor megsült a vékony tésztalap, konyharuhára borítottam, és óvatosan lehúztam róla a sütőpapírt. Nem is lett olyan rossz a minta, kezdetnek legalábbis egész tűrhető.
Miután egy ideig azon filóztam, mit és mekkorát lehet csinálni az egy tepsi leheletvékony tésztából, arra jutottam, hogy egy minitortára épp elég lesz. Állítható tortakarikát használtam hozzá, amelyet kb. 20 cm-re lekicsinyítettem. Evvel vágtam ki a torta alját a piskótából, ügyelve rá, hogy maradjon még elég anyag a szélére. 2 darab kb. 6 cm széles, hosszú csíkot vágtam a maradékból, amivel szépen kibéleltem a tortakarika szélét. A túllógó részt levágtam a hosszából.
Most viszont töltelék is kellene...
Tejszín mindig van itthon, málna úgyszintén (nagylány kedvence) és egy 50 dekás philadelphia sajtkrém is akadt a hűtőben. 2 dl tejszínt 2 ek. cukorral felvertem, és összekevertem a sajtkrémmel, valamint 1 csésze megmixelt málnával(mirelit). A kibélelt formába kanalaztam a krémet, de már miért is lett volna elég ugye? Persze, hogy egy jó centi hiányzott a felső peremig....
3 lap zselatint hideg vízbe áztattam és miután kinyomkodtam, belekevertem 2 dl forró tejszínbe amit 1 kanál cukorral édesítettem. Langyosan a málnás krémre kanalaztam. Így már nem is nézett ki olyan rosszul, bár még mindig hiányzott egy kevéske a piskótaperem tetejéig. Mindegy, amit "próbálkozásnak" nevezünk, annak nyugodtan lehet szépséghibája!
Miután még néhány málnaszemet potyogtattam a panna cotta szerű zárórétegre, mehetett a hűtőbe a torta.
Utólag rájöttem, hogy a 2 óra hűtésen kívül még 2 órácska hiányzott, és 2-3 zselatinlap sem ártott volna a töltelékbe. Kicsit lágy maradt a tejszínes-krémsajtos töltelék, de az íze nem hagyott kívánnivalót maga után még így sem!
Majd legközelebb....