február 11, 2008

Mágnás dióspite

Nemrég említettem egy bejegyzésemben, hogy milyen hatással voltak rám gyerekkoromban a titokzatos süteménynevek, s bár akkor kihagytam a felsorolásból, de pl. a mágnás dióspite azok közé tarozik, amelyek elnevezése különösképp megmozgatta a fantáziám. Mindig azt képzeltem róla, hogy ez olyan igazi vasárnap délutáni csemege lehet, gazdagon diós, citromhéjtól és vaníliától illatos és omlós, bár arra még nem tudtam rájönni, hogy vajon mivel vívta ki magának a mágnás jelzőt? Na de most nem is az eredetéről szeretnék itt filozofálgatni, hanem inkább a receptet beírni, mert garantáltan szükségem lesz még rá ebben az életben:
  • 50 deka liszt
  • 10 deka porcukor
  • 3 tk. sütőpor
  • 14 deka puha vaj
  • 1 csipet só
  • 1 egész tojás
  • 1 citrom leve és a lereszelt héja
  • 1 tk. vaníliakivonat
  • 3-4 ek. tejföl
  • 4 ek. baracklekvár (vagy mint ebben az esetben feketeribizli)
A fenti hozzávalókból egy sima rugalmas tésztát gyúrok és az 1/3 részét félreteszem. A nagyobbik tésztát vékonyra nyújtom, egy 40x26 cm-es tepsit kibélelek vele és megkenem a lekvárral. (a tészta alá természetesen sütőpapírt fektetek) A maradék tésztát szintén vékonyra nyújtom, és derelyevágóval keskeny csíkokra vágom, ebből lesz később ugyanis a rács.

A töltelék hozzávalói:
  • 4 tojás szétválasztva
  • 20 deka darált dió
  • 20 deka cukor
  • 1 csipet só
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 tk. vaníliakivonat
A tojások sárgáját a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a darált diót, citromhéjat, vaníliát, végül óvatosan beleforgatom a sóval keményre felvert tojáshabot. Mivel elég sűrű a diós massza, csak nehezen lehet beleforgatni a habot, tehát kellőképp türelmesnek kell lenni vele, hogy ne törjön össze. A masszát egyenletesen rákenem a lekvárral megkent tésztára, és ráfektetem a tésztacsíkokat. 180°C-fokra előmelegített sütőben kb.30-35 perc alatt aranybarnára sütöm. Még langyosan leszórom porcukorral. Ajánlatos megvárni, amíg kihűl, melegen ugyanis nehezen szeletelhető szépen.



11 megjegyzés:

phzs írta...

Nagyon szép mindkét fotó, ráadásul ez az egyik kedvenc süteményem. (Az a tény most mellékes, hogy évek óta nem sütöttem). Az első munkahelyemen a takarítónéni hozott be egyszer kóstolót belőle, és adta ide a receptet. Később felfedeztem a Váncza könyvben, ahonnan valószínűleg elterjedt. Úgy tökéletes, ahogy van.

Pirikenagyi írta...

de hogy lesz ilyen kockás rácsos?

Maci írta...

Kedves phzs!
Most nagyon gondolkodóba ejtettél, el is mondom miért: amikor írtam a posztot meg mertem volna esküdni rá, hogy bent van a recept a Váncza süteményes könyvemben. Fel is ütöttem, hogy biztosra menjek,és a legnagyobb meglepetésemre mégsem volt benne,szóval egy ideig hitetlenedtem is. Talán az újabb kiadású Vánczában fordul csak elö? Na hogy is van ez?

Maci írta...

Pirikenagyi! :o)))
Hát úgy lesz kockás, hogy elöször ráfektetsz innen egy sor tésztacsíkot, amonnan meg egy másodikat. Az elsö egy kicsit besüpped természetesen a második súlya alatt, és ahol nem nyomja le a diós habot a tésztacsík, ott meg "kiduzzad" a massza a rács közül. Na, ezt jól megaszondtam!!!

cserke írta...

De rég ettem ilyet, pedig az egyik kedvencem, olyan igazi, gyerekkori.Nagyon szép lett.
Ha dobnál egy kicsit...

Maci írta...

Köszi Cserke! Szívesen dobnék!

phzs írta...

Nekem a Váncza könyv 1985-ös reprint kiadása van meg, ebben a 232. oldalon, a 439. számú recept a mágnás dióspite. A betűrendes mutatóban, viszont csak úgy van benne, hogy dióspite.

Maci írta...

Phzs! Bingó!
Most már felfedeztem az árulást, tényleg nem így áll a tartalomjegyzékben, hogy mágnás! És ugye jól emlékeztem, hogy benne van! :o)

Köszi, hogy utánanéztél, most megnyugodtam, hogy az én régi szakadt, elsárgult könyvecskémben benne van minden, aminek benne kell lennie! :o)

akvarell írta...

Kedves Maci,

nagyon-nagyon megragadott ez az oldal, most járok itt először.
a sok használhatatlan és amatőr muffin-gofri-rántottsajt oldal után felüdülés a receptjeid, képeid között böngészni.
Egyelőre csak szemezgetek, elidőzök itt-ott, talán egyszer ki is sül majd belőle valami ^^)

Névtelen írta...

Kedves Maci!

Nagyon örülök a receptnek, ezek szerint másnak is csodás gyermekkori emlékeli vannak...
Nagymamától örököltem egy háború előtti Váncza füzetet, abban is benne van. Ahogy nagymamám (is) sütötte, a tésztába nem került lekvár, annál inkább több magára a tésztára a diós-habos alá.
Én is gondolkodtam a nevén gyerekkorom óta, aztán végül arra jutottam, azért mágnás, mert nem csak egyszerűen megszórjok dióval.

Zska

Névtelen írta...

Kedves Maci!

Több receptedet megsütöttem már, és mindegyik nagyon jó. Több van a várakozók listáján is. Szeretek sütni Tőled.

A Mágnással kapcsolatban: A tészta felsorolása végén van lekvár. Az tényleg a tésztába megy? Én nem tettem most bele. Kellett volna abba is, nemcsak rákenni?
A másik: a tojássárgája kristálycukorral nagyon masszív lett a diót belekeverve. Lehet esetleg azt is porcukorral (kevesebb mennyiséggel) kiváltani? Vagy nem érdemes?

Köszönöm.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails