Kakaós csiga

Gyerekkorom kedvenc reggelije a kakaótól csöpögő friss csiga. A külsejét csak azért ettem meg, mert már előre örültem, hogy utána a közepét kapom jutalomul, és azért az utolsó falatért bizony megérte átrágni magam! Évekig nem untam rá, akár minden reggel bementem érte a boltba suli előtt. Manapság egyre ritkábban lehet hasonló minőségűt találni.

A modern kakaóscsigák kocsikerék méretűek, szárazak, törnek, szinte porlanak amikor beleharapok, unalmasak, és messze nem érnek a régiek nyomába. Ha véletlenül el is csípek egy jobb példányt, másnap már tuti nem lesz az üzletben, csak a kakaómentes, fűrészporos változat.
Épp ezért néha itthon nosztalgiázok egy-egy tepsi erejéig.

A tésztához:

• 50 deka liszt
• 7 deka puha vaj
• 2 tk. szárított élesztő
• 3 dl tej
• 1 tojássárgája
• 4 ek. cukor
• 1 mokkáskanál só

Ezen kívül:

• 1 csésze cukor
• 3 ek. cukrozatlan kakaópor
• 1,5 dl tej
• 1-1 ek. vaj
  

A hozzávalókat a kenyérsütőben dagasztottam és kelesztettem, majd egy hosszú keskeny, kb. 25x50 cm méretű lappá kinyújtottam.

Egy evőkanálnyi puha vajjal megkentem a tésztát. Egy csészényi cukrot elkevertem 3 evőkanál cukrozatlan kakaóporral, és a tésztára szórtam. Amennyire lehetett, szorosan felcsavartam, majd éles késsel 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle. A csiga külső végét jól aláhajtottam, hogy ne folyjon ki az összes kakaó sülés közben. 175 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre, ami talán 25-30 percig tartott. Félidőben, amikor már kezdtek színt kapni a csigák, kikaptam a tepsit, és forró tej-vaj keverékével meglocsoltam őket, majd visszatoltam.

Update

Nem is gondoltam, hogy más is hasonlóképp nosztalgiázik a gyerekkori kakaós csigáról, pedig ha elolvassátok ezt a posztot, felismeritek, hogy bizony a megszólalásig ugyanezeket a gondolatokat dédelgetik néhányan, bárhol is éljenek a világon.