június 26, 2007

Tejfölös krumplifőzelék

A gyerekkor ízeinek jegyében...


Hetek óta nosztalgiázom, próbálom feleleveníteni a gyerekkor ízeit. Cukorborsófőzelék, csirkeaprólék leves, tökfőzelék, krumplifőzelék, töltött paprika, pogácsa, pörkölt, sóskamártás tükörtojással, grízes tészta házi baracklekvárral...és a többi... Lelki szemeim előtt látom, ahogy mama és anyu a tikkasztó nyári melegben, nyitott konyhaablaknál fejtegetik a borsót, házi morzsában panírozzák a csirkedarabokat, tököt gyalulnak, dolgos kis kezeikkel sózott uborkát csavarnak ki a salátához, apróra vágott újkrumplit forgatnak meg a rengeteg finomra vágott petrezselyemmel zöldre színezett vajban.
Arra már csak később jöttem rá, micsoda munkát és fáradtságot jelentett a mamának, hogy ő maga gyúrta, sodorta a és vágta a szélesmetéltet, vagy a gyufatésztát. Néhány éve még rétest is nyújtott, túrósat, káposztásat, meggyeset, almásat sütött, ilyenkor akárhány tepsivel is készült, nem maradt másnapra egy darab se belőle. Ma már nincs olyan sok energiája, hogy tésztát gyúrjon, rétest nyújtson, de a mozdulatait "lefényképeztem", a tésztasodrás zaja pedig zeneként raktározódtak el az emlékezetemben egy életre. Gyerekként nem igazán értékeltem még ezeket a kézműves, munkaigényes ételeket. Nem tudtam mit dícsérnek a felnőttek egy akármilyen főzeléken, levesen vagy rántott csibén. Ma már tudom, hogy nem is egyszerű őket igazán finoman, és olyan szinten elkészíteni, mint ahogy azt a nagymamák és anyukák tették.

Krumplifőzelék, kicsit a nagymama nyomán:

  • 80 deka újkrumpli
  • olaj
  • 1 finomra vágott hagyma
  • 1 mokkáskanál pirospaprika
  • 1 pohár tejföl
  • 2 kanál liszt
  • só, bors
  • majoranna (szárított is lehet, de most frisset aprítottam bele)
  • 2 babérlevél*
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megdinsztelem, félrehúzom a tűzről, leszórom pirospaprikával és felöntöm kevés vízzel. (később még annyi vizet lehet rá önteni, amennyi épp ellepi a krumplit) Belerakom a megpucolt, felkarikázott újkrumplit, a babérlevelet, rászórom az apróra vágott friss majorannát (vagy a morzsolt szárítottat) sózom, borsozom, és lefedve puhára főzöm. Közben tejfölből és lisztből, kevés hideg vízzel habarást készítek, és behabarom vele a krumplit. Egyszer kiforralom, és máris kész!

*Köszi Anitának a friss babérlevelekért!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bizony az én mamám is maga gyúrta a tésztát, tisztán emlékszem. Persze ma már ő sem csinálja. Sajnálom, hogy elmúlnak ezek az idők és szokások. Szép emlékek.

Unknown írta...

Igen azok! Kár, hogy elmúlnak a régi szép idök, pedig olyan jó lenne minél többet megörizni belölük, és addig tanulni sok mindent az anyukáktól, nagymamáktól, amíg csak lehetöségünk van rá.

Unknown írta...

Ha meg tesyunk bele egz keves gorogszena magot is, akkor aztan nagyon fog utni.

Maci GSXR 1000 írta...

Na nálam is rotyog már a főzi...

Úgy látszik ez alap, hogy mi macik imádjuk a krumplifőzit :))))

Névtelen írta...

Érdekes, a tésztasodrás hangjától libabőrös lettem, olyan volt akár a táblán megcsikorduló kréta.Susztertangó

Rockxy írta...

Mikor a habarás már rajta van, egy mokkáskanálnyi tárkony nagyon jót tesz neki!
De akkor a majoranát ki kell hagyni belőle.
Persze,aki szereti halmozni az ízeket.. :)

Barbi írta...

Sziasztok!
22 éves vagyok, én mindent a nagymamámtól tanulok! Ő még mindig maga gyúrja a tésztát, szívesebben csinál meg otthon mindent, minthogy a boltba vegye meg.
Engem is rászoktatott szerencsére, és megígérem, hogy a leendő kislányomnak is továbbadom a tanultakat! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails