Creme de cassis mustár - csirkébe bújtatva

Dijon hírös város! Szerintem még néhány jobban tájékozott kamasznál is rémlik valami, ha megkérdezik, mi jut eszébe erről a francia városról. Az idősebbeknél a dijoni mustáron kívül esetleg beugrik a dijonból származó feketeribizli likőr is, amely a szépen csengő "creme de cassis" néven ismert hetedhét országon túl. Főként koktélokhoz használják ezt az illatos, sötétbordó- az üvegben majdhogynem fekete- gyümölcslikőrt, ezek között is talán a legismertebb a Kir Royal, ami nem más, mint pezsgő és creme de cassis.

A dijoni mustár jónéhány változatban, különböző ízesítésben kapható. Ezek közül a legkülönlegesebbnek a ceme de cassissal aromatizált, gyönyörű bordó mustárt tartom. Már maga az élénk szín is étvágygerjesztő, az üveget kinyitva pedig egyből egy tömény, nagyon kellemes, de mindenek előtt gyümölcsös aroma érezhető. Úgy képzeltem el, hogy aránylag egyszerű módon elkészítve, minél kevesebb más hozzávalóval összekombinálva érvényesül majd a legjobban a mustár aromája, így jött az az ötlet, hogy egy csirke bőre alá töltöm...

• 1 csirke
• 4 púpos teáskanál dijoni mustár, creme de cassis aromával
• só, őrölt fehérbors
  
• vaj
• liszt
  
• 1 pohár burgundi
• a mártáshoz még néhány kanál mustár
• cukor
  

A csirkét megmosom, leszárítom és éles késsel kétfelé vágom. A bőrt a mellek és a combok felett meglazítom, és 1-1 kanál mustárt rakok alá, majd szép egyenletesen eloszlatom, elsimítom. Sóval és borssal bedörzsölöm, és puha vajjal vastagon bekenem. Letakarva 3-4 órára a hűtőbe rakom, hogy átjárja a húst a mustár aromája. Egy serpenyőt felforrósítok, és a csirkét (a feleket egyenként) a bőrös oldalával belefektetem. Külön olajozni vagy vajazni nem kell az edényt, mert elég vaj van a csirkén. Miután egy kis színt kapott a serpenyőben a bőr, kivajazott tepsibe rakom át a feleket, egy pohár burgundit öntök alá és néhány fecni vajat rakok a tetejére. Forró sütőben kb. 60 percig sütöm. Mikor megsült, kiemelem a húst, a szaftot pedig egy kis edénykébe átöntöm és felforralom. Egy teáskanál vajat összegyúrok egy teáskanál liszttel, és ezt a masszát (beurre manie) csipkedem a forrásban levő szaftba, miközben habverővel folyamatosan keverem. A végén 1-2 evőkanál mustárt keverek a mártásba, és kevés cukorral ízesítem.