április 07, 2008

VKF! XIV. "Magyar ízek" -Összefoglaló 1. rész

Közhírré tétetik, hogy elkészült a VKF! XIV. Magyar ízek jegyében lezajlott fordulójának összefoglalója! Köszönöm minden lelkes blogszerzőnek a részvételt, és remélem a nehézségeken túl egy kis szórakozást is nyújtottak a téma körüli szimatolások, előkészületek, no és persze a fejtörés meg az izgalom. Ha nem tévedek, akkor több mint 100 bejegyzés születet 59 blogger tollából, ami azt jelzi számomra, hogy a téma több mint aktuális. Számos érdekes és értékes írás jelent meg a magyar konyhával kapcsolatosan, rengeteg régi, és jónéhány újragondolt receptet gyűjtöttünk össze, a reméltnél viszont jóval csekélyebb számú idegennyelvű írást adtak közzé a blogger kollegák, szám szerint eddig 9 darab angolul, németül illetve franciául íródott receptről van szó. Most viszont elég legyen a szó fölösleges szaporításából, és jöjjön a lényeg:

Amelienek a VKF meghirdetése adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy újult erővel kezdje el ápolgatni a blogját. Számára édesanyja főztje jelenti a hazai ízeket, s most is az ő receptje volt a kiindulási alapt. Lelkes kiskuktája segítségével ezt a könnyű és izgalmas, szőlőtől és jó bortól illatozó ételt készítette: Sertéskaraj Tokaji Furmintban párolt szőlővel

A Tokajis főétel mellé természetesen Tokaji boros desszert dukál, így tartja Amelie. Meleg nyári napokon lehet igazán frissítő, bár Amelie szerint finom, mégis kicsit émelyítő a gyümölcsös zselés csoda.








Anna eszik, és hála istennek kávézás közben érdekes könyveket olvasgat a könyvesboltban. Ezek egyikében bukkant a "kukó" receptjére ami nagyon érdekesnek tűnt Anna leírása alapján, még ha nem is vállalkozott az elkészítésére. Aki most legyintene, hogy ugyan a kukó az tök egyszerü, olvasson utána. Nem az! Viszont ugyanebben a könyvben felfedezte a rendkívül izgalmasan hangzó csipkés tormamártás receptjét, aminek az olvasottakból ítélve nem csak a neve izgalmas! Miután kiizzadtam az összefoglaló megírását, magam is ki fogom próbálni!

A játék utolsó napjának majdhogynem utolsó órájában Anna hirtelen megéhezett, ennek köszönhetően jutott eszébe, hogy hütőjében még ott nyugszik egy adag sárgaborsó főzelék. Gyorsan klaviatúrát ragadott, és megosztotta velem a hírt, hisz szerinte vétek lenne titkon tartani milyen finom is a sárgaborsó.




Ági 3 részben ír a hazai ízekről. Azaz elsőként arról a sous chefről, aki Londonban valósította meg álmait, és többek között a Hagyomány és Evolúció versenyen készíti remekbe szabott magyar gyökerű ételkreációit , majdhogynem edzés gyanánt. Ezek a mesterművek végtelen tehetséget, kitartást és kreativitást igényelnek, mesteri munka mindegyikük!



Második bejegyzésében Ági nem csak ír, hanem főz is. Egy derűs hétköznapi ebédet készített a magyaros ízek jegyében: Tavaszi zöldséges levest daragaluskával, valamint egy főzeléket, ami kettéválasztja az emberiséget. A sóskát ugyanis vagy szeretik, vagy utálják, Ági ezek szerint az első csoportba tartozik velem együtt.

Harmadik, bejegyzése kép nélküli, mégis filmként elevenedik meg előttem. Ajánlom mindannyiotok figyelmébe Ági gyönyörű írását A magyar konyháról!

Balzsam, az azonos nevű blog írója egy olyan különleges ízelítővel debütál a magyaros témájú vkf-en, amely némelyekből velőt rázó sikolyt válthat ki. Akiből viszont nem, az valószínűleg ugyanolyan megszállott rajongással érez a velős pirítós iránt, mint ő. Gyerekkora óta imádja a frissen sült sertésvelőt puha fehérkenyér és hagymás káposzta kíséretében, úgy ahogy azt anyukája kínálta neki a téli disznóvágások alkalmával.


BeckZsunál a kiírás olvasásakor azonnal a régi jó becsinált csirke ugrott be, amit ugye a viccesen hangzó becsináltról mára átkeresztelt a sokkal szalonképesebb ragura. A recept rendkívül aktuális, hisz a szárnyas mellé rengeteg tavaszi zöldség is társul, minél több, annál finomabb!

A magyar ízek jegyében készült -szintén BeckZsu konyhájában- ez a palócleves is, ami tökéletes példája annak, hogy bizony ahány ház, annyi szokás szerint készülhet egy-egy étel. Itt az eredetitől eltérően füstölt lével, sertéshússal, és a lisztet kispórolva simán tejföllel készült ez a nagyon közkedvelt leves.

Végül pedig jöjjön utolsó receptje, a bácskai rizses hús. A fia kedvenceként számon tartott fogás még néhány régebbi szakácskönyvben sem fordul elő, pedig Zsuzsa utánanézett. Sebaj, a születésnapokra továbbra is saját receptje alapján fogja megfőzni ezt a tradicionális fogást, még ha meg is kérdőjelezi bácskai mivoltát.

Chez Christine szintén egyike azoknak, akik most csatlakoznak először a magyar gasztrobloggerek virtuális rendezvényébe. Christine két recepttel is hozzájárul a magyaros recepttárhoz, ezek egyikéből megtudhatjuk, honnan származik a következő közmondás: "Pislog mint miskolci kocsonyában a béka" Az általa főzött kocsonya viszont garantáltan békamentes, hagyományos-magyaros módra készült. Bár ehhez (még?) nincs francia fordítás, de bízzunk benne, hogy Christine kedvet kap hozzá...

Christine második írásának tárgya a Pâte au fromage blanc. Ja, hogy ez nem magyar? Óh, de még mennyire! Itt nem nem másról, mint az egyik legmagyarabb tésztaételről van szó, a túrós csuszáról! A francia elnevezés a recept szépen csengő francia címét takarja.

Chilii egy khm..magyaros ..khm.. édességgel lepett meg a zárás pillanataiban, s már hogy tudtam volna visszautasítani ezt a csokis álmot?! Pláne, hogy a szomszédék Sacher tortájának Tokaji aszúval magyarosított változatáról van szó, meg a borocskába áztatott aszalt barackról, ami a baracklekvárral egyetemben kerül a csokis tortalapok közé. Azt hiszem köhögés ellen is ajánlatos belőle egy szeletkét elcsemegézni. ;o)

Citromfű blogján a "zsannamannán", első VKF nevezése alkalmából részletesebben is megismerkedhetünk a házi túrókészítés fortélyaival. Képet sajnos nem láthatunk a túrós buktáról, amit evvel a házi túróval töltött, de kétség nem fér hozzá, hogy a nagymama receptje alapján készült kelt tészta, -ami egyébként ötvöződik anyukája jótanácsaival, anyósa türelmével és Horváth Ilona könyvében leírtakkal- csakis jó lehet!

Cookingstar (magyar hangja Zozó) egy igazi ínyenc falattal készült a magyar ízekkel foglalkozó játékra. Bár a igazi kihívást anyukája verhetetlen zserbója jelentette volna Zozó saját rendezésében, de ha most nem is, talán egyszer megpróbálkozik vele a gasztroszféra ezt követő nyomására. Addig viszont boldogan megelégszünk a tokaji szamorodniban készre párolt, gyengéden szalonnaszeletekbe burkolt, aszalt szilvával töltött kacsamájjal.


Cukroskata egy igazi magyaros trilógiával jelentkezett az aktuális fordulóra. Első megjelentetett bejegyzése a tarhonyával körített marhapörkölt volt, és ha már tarhonya, akkor utánajárt a történetének is. Kiderítette, hogy már a 16. században is ismerték magyarországon a közelkeletről származó apróra morzsolt száraz tészát. Mivel évszázados múltra tekint vissza, időközben annyira beleolvadt az étrendünkbe a tarhonya, hogy ma már teljesen a magunkénak érezzük.

Másodikként egyik gyermekkori kedvencét, vagyis csirkepörköltet nokedlivel főzött. Kata egy megszívlelendő trükköt is elárul mindazoknak, akik nem rajonganak a csirke bőréért: lefejtve belefőzi a pörköltbe, -ezáltal ízletesebb lesz a szaft, és az állaga miatt is szükség van rá- majd kiveszi belőle tálalás előtt.

Végül, de nem utolsó sorban a család kedvenc levesét, vagyis bablevest készített. Ennek az ételnek még kifinomult ízlésű unokája sem tud ellent mondani, és mindig vevő rá.




Cserke már megint majdnem lemaradt a posztolással! Na de végül mégis sikerült neki egy ismerős hobbivadász (vagy tán mégis profi fejvadász?) által elejtett hálamalackát a serpenyőbe csalogatnia, és csodás vörösboros vadmalacpörköltté varázsolnia. S bár most nem a köret a téma, de egyet mondok emberek! : Ha meglátjátok a vadmalac kíséretében feltünő szőke gömbölyded szépségeket, el lesztek alélva!

Dalit az utóbbi idők legjobb húsos füstöltcsontjából főzött egy jó kis magyaros bablevest csipetkével és rántással. Szerinte ha valamit igazán magyarnak tekinthetünk, akkor az nem más mint a rántás. Tévedés ne essék, nem mint önálló étel, hanem szinte elhagyhatatlan konyhai technika. Reform ide vagy oda, mondjon bárki bármit, a füstölt húsos bableves egyszerűen elképzelhetetlen enélkül, így az igazi, vékonyan berántva!

Szintén Dalit, aki már vagy 15. éve a kedvenc népdalánekese, Fábián Éva némileg leegyszerűsített receptje alapján főzi a töltött káposztát. Annyira bevált nála és családjánál ez a gerslis változat, hogy azóta hű maradt a recepthez. Csupán ennek okán tekint el a bizottság a piros arany miatti megróvástól! ;o)

Dolce vita bizony nem sokat teketóriázott, villámgyorsan kigombócozott a fagyiskanalával néhány adag kakukkfüves tepertkrémet, nem másból mint mangalicatepertőből! A rendkívül dekoratív gombócok mellé már csak néhány szelet friss, ropogós házi kenyér és egy pohár jó bor kell, és máris elégedett mosolyt csalunk a váratlanul betoppanó vendégünk arcára!



Dulmina rekord mennyiségű bejegyzéssel készült a VKF-re: felvezető postja után a 2., 3., 4., és 5. cikkjében a magyaros tészták fajtáiról ír, ezek házi készítéséről, magáról a tésztagyúrásról, darabolásról, a hagyományos és modernizált variációkról. A sok-sok hasznos információt 2 receptje is követi: Elsőként jelent meg a diós-almás metélt , amelynek angol nyelvű leírását is közzé tette. Komplex művét angolul is összefoglalja Dulmina, végül pedig néhány záró gondolattal teszi kerekké az egészet.

.... másodikként teljes kiőrlésű lisztből házilag készített öregtarhonyájának reformos változatát írta le nekünk, benne zöldségekkel, de szigorúan hagyma nélkül ;o) A tőle megszokott alaposságának és szorgalmának köszönhetően angolul is olvasható a recept!

Az Ecet és olaj blogon Phzs egyrészt igazán meglepett a gulyáslevesével, másrészt örültem is neki, mert aggódtam, hogy senki nem vállalkozik majd rá, mert mindenki attól tart, hogy a mások is ezt főzik. Ezidáig én abban a hitben éltem le az életem, hogy guyásleves nem is létezhet zöldségek nélkül. Pedig bizony van ilyen, és sokan így szeretik. Akárcsak a gömbölygetett csipetkét, amelyet Phzs leírása után azonnal kipróbáltam. Soha többet nem nyújtom a csipetketésztát ezek után!

Az égigérő paszuly egy meglehetősen frissen indított blog, ráadásul a VKF meghirdetése segítette a létrejöttét. Mindennapi Manna 2 bejegyzést készített elő a rendezvényre. A felvezető írásban Bornemisza Anna szakácskönyvével foglalkozik, mint gasztrotörténelmi érdekességgel. Az 1604-ben eredetileg Ein new Kochbuch címen kiadott könyvben sok szó esik az akkortájt Európa-szerte ismert magyar konyháról, annak gazdagságáról, sokoldalúságáról.

Maga a pályamű az erdélyi lucskos káposzta, illetve annak többféle variációja, mint például a télies paraadicsomos-rántott, a nagymama nyomán készült fehér, illetve a töltött változat. Erdélyi ételek lévén friss zöldfűszerekben tobzódnak a káposztás fogások, úgy mint például a csombor, és a kapor.

Fakanál asszonyság emlékezetessé tette magának idén a nőnapot, ugyanis egész napos réteskészítesre adta a fejét. Bizony megérte a kimerítő munkálkodást, mert csodálatos házi rétest produkáltak E. barátjával! A készítés folyamatáról, annak minden főbb mozzanatáról fázisképek is készültek, amelyek hatására szerintem néhányan majd felbátorodnak maguk is a rétesnyútásra, 4 Gordon ide vagy oda! (jómagam is ide tartozom, csak kapjak réteslisztet!) A nagy rétes sztori angol változata The Great Strudel Story címen olvasható a blogon.

Főzni jó! -Állítja Borzsi, aki először vesz részt a VKF!-en, és bizony nem vitatom ezt a megállapítását. Most gundel palacsintával készült a fordulóra, miután egyre szűkült a választék a blogokon idő előtt megjelentetett ételeknek betudhatóan. Nevezzük szerencsénknek, hogy így történt, mert különben lehet, hogy kimaradt volna a körből Gundel Károly XX. század elején megálmodott édességkölteménye!


Fűszeres Eszternél nyoma sincs a tavaszi fáradtságnak, ugyanis több fogással is készült a magyaros fordulóra! Elsőként az erdőbényei nagymama toros káposzta receptjével lepte meg olvasóit, körítésként pedig a jófej Simon bácsi titkos szenvedélyét is elárulta, amin nagyon jót mosolyogtam itt magamban. Na de most őszintén: nem vagyunk mindannyian egy kicsit Simon bácsik?


Eszter második merénylete a marhapörkölt volt bennefőtt gombócokkal. Kicsit pironkodva teszem itt hozzá, hogy rám a bennefőtt gombóc az újdonság erejével hatott, de amennyire meglepő, legalább annyira izgalmasnak is tűnik. Külön kiemelném, hogy Eszter evvel az étellel a kóser magyar repertoárját is bővíti!






Gabojsza a legmagyarabb ízt a paprikás kolbásznak tulajdonítja. Szerinte csakis jófajta kalocsai paprikával az igazi, nem holmi fakó és íztelen gyári termékkel. Olyan felejthetetlenül finomat, mint amilyent a kiskőrösi Miska bácsinál evett gyerekkorában, ma már ők is tdnak készíteni házilag, sőt évről évre egyre jobbat, és finomabbat!




A "Gasztrokrónika" című blog írója Agave, most első alkalommal vesz részt a VKF-en. Ennek jegyében a magyar pásztorkonyha sajnos lassanként feledésbe merülő remekével nevezett a kiírásomra, mégpedig nem mással mint a slambuccal. Az étel régi, Jászkun Kalendárium-béli bográcsban főtt verziójához egy "városi" változat receptjét is megosztja velünk írásában. A második dolog ami a szívemen van, hogy megemlítsem a blogon elrejtett dobostorta receptet is, amely tökéletesen beleillik a kiírás témájába.

Gigi a kiírást megpillantva azonnal tudta, hogy szabolcsi lány lévén szabolcsiak nemzeti ételét, azaz káposztás paszulyt fog főzni, régi jó családi receptje után. Különösen örülök annak, hogy Gigi a post angol nyelvű változatát is közzé tette: Cabbage bean soup néven. Bejegyzésében praktikus módon összefoglalta a blogjában eddig megjelentetett magyaros kategóriába tartozó összes étel receptlinkjét is. Köszi Gigi!

Gourmandula dolga -akárcsak a többi résztvevő vegetáriánus bloggeré - nem volt egyszerű, hisz kevés húsmentes ételt rejteget magában a magyar konyha, hacsak nem előételről, vagy desszertről van szó. Miután édesapja egy valódi ínyenc, őhozzá fordult segítségért. Vajon ő milyen hústalan magyar ételekre emlékszik gyermekkorából, ami alkalmas lenne rá, hogy a hazai ízeket képviselje? A válasz így szólt: Cinke!

Gránátalma VKF-re beküldött első számú pályaműve: Vadas burgonyagombóccal. A gluténmentes verzió második különlegessége, hogy bővíti a vadashoz használt húsok repertoárját, számomra ugyanis a malacból készült vadas valóságos ujdonságnak hat!

A második magyaros étel amit Gránátalma közzétett a fenti témával kapcsolatosan a brassói aprópecsenye pulykamellfiléből készítve. A brassóinál mindig felvetődik a kérdés, hogy vajon kell-e bele borsót tenni, és bő olajban sül hozzá a krumpli, vagy pedig előfőzve kell megpirítani, mielőtt összekeverésre kerül a sor. Azt hiszem itt is érvényes a mondás: Ahány ház, annyi szokás...

Grenadine már a játék határidejére emlékeztető bejegyzésem láttán is úgy érezte, hogy azonnal postolnia kell valamit, így aztán azon melegiben prezentálta nekünk első pályaművét, az egyszemélyes adagokban, jobban mondva kis szuflétalkákban sütött mákosgubát vaníliafagylalttal. Nagyon tetszik a kombináció, és a kivitelezés is!

Második étele leírásánál már az első mondatában figyelmezteti pörköltfóbiás látogatóit a post olvasásának azonnali felbeszakítására. Aki viszont nem fóbiás, az egyre kíváncsibban olvassa tovább a vörösboros marhapörkölt sűrű vöröses szaftjának puha fehérkenyérrel történő rövid, de végzetes flörtjét, kapros túrós csuszával való komoly kapcsolatát, mindezt kisebb pikáns elemekkelmegtűzdelve, mint amilyet például a kovászos uborka, és a friss zöldhagyma időnkénti közjátéka jelent.

Horasz kolléga sokat törte a fejét a kiírásomon, hisz megpróbált annak minden szempontból megfelelni. Aztán apránként összeállt a kép, hogy hogyan, s mivel készülne, ha most tavasszal külföldi vendégeket várna terített asztalhoz. A Vigyázz, kész , főzz! magyaros zászlaja alatt első fogásként egy Pikáns burgonyalevest készített füstölt kolbásszal amely a klasszikus magyar konyha minden csodáját magába foglalja.

A főétel szintén hosszas tervezgetésébe került Horasznak, de nagyon frissen küzdötte le ezt az akadályt is. Frissen, mert rengeteg zöldfűszerrel és tejföllel gazdagította a "hétköznapi" borjúpaprikást, a köretként készített nokedlibe pedig medvehagymát aprított. A medvehagyma legkésőbb most fog bevonulni a magyar gasztroblogolás történelmébe, ugyanis az idei medvehagyma szezon szinte mindenkit magával ragadott.

Desszertként kapros túrós lepényt ajánl az ételsorvégére. Viszont a kaporgyülölők (valóban léteznek ilyenek?) enyhítésére csak a felét kaprozza meg a pitének. Nagyon tetszetősre sikerült a menü! Saját konyhámban való rekonstruálásához csupán egy szál füstölt kolbász és jóféle magyar túró hiányzik, de meglátom még, hogy mit tehetek...

Ízbolygó egyike azon keveseknek, akiknek örömet okozott az aktuális forduló témája, nem pedig álmatlan éjszakákat. Bár nem rajong a magyaros, paprikás zsírban tocsogó ételekért ( na de ki állítja, hogy mindegyikük ilyen lenne?) mégis szinte spontán összeállított egy magyaros vendégváró menüt. Mindenek előtt a ház pálinkájának méltó alapozásaként néhány juhtúrós pogácsával kínálná a megfáradt vendégét, mielőtt a lecsóval és kecskesajtos puliszkával körített kacsamájat tálalná fel neki előételként.

Az ezt követő főétel Mrs. és Mr. Ízbolygó együttes közreműködésében jönne létre egy ínycsiklandozó harcsapaprikás és házi készítésű túrós csusza formájában. A menüt olvasván azon tünődtem, hogy létezik-e szép hazánkon kívül ember, akiben egy ilyen menü becsületes végigevése után még másnap is lakozna egy csipetnyi lélek, de úgy látszik ez a gondolat Ízbolygó is fejében is megfordult...


..ha ugyanis a desszertként feltálalt csokis-meggyes-ribizlis rétes elfogyasztása ellenére megéri a másnapot a kedves vendég, a háziasszony jóvoltából a Loulouban folytatódnak tovább gasztronómiai megpróbáltatásai. ;o)

Egy számomra új, Ízkaraván néven januárban indított blogon Krisztina addig morfondírozott, hogy mivel is készüljön a kiírásra, hgy majdnem letelt az ideje. Az utolsó pillanatban aztán hirtelen úgy határozott, hogy a töltött paprikát teszi saját magyaros témájú nevezése tárgyává. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem eszembe sem jutott a töltött paprika amikor felsoroltam magamban a szóba kerülő magyaros ételeket, pedig ez aztán egyike azoknak! Amennyire meglepődtem a láttán, annyira meg is örültem neki! Jé, töltött paprika! ;o)

Röviddel a határidő lejárta után érkezett be az Ízrobbanás című blog írójától egy ősrégi recept. Tudván, hogy hányan imádják a mákot, vétek lenne eltitkolni a Mákos hajtott receptjét, és az ínycsiklandó képet róla.


Jucy több véleményt is kikért mielőtt hagyta volna magát meggyőzni afelől, hogy a rákóczi túrós lepény egy igazi és hamisítatlan magyar sütemény, s csak ezután adta közzé a receptet. Kiderítette azt is, hogy Rákóczi János mesterszakács nevéhez fűződik a sokak kedvenceként emlegetett sütemény, ami bizony csak a finom morzsálódós magyar tehéntúróból az igazi. (ez itt most a vágyakozással teli sóhaj helye)


15 megjegyzés:

phzs írta...

Nagyon-nagyon dicséretes ez a gyors összefoglalás, és nagyon alapos is, köszönöm szépen!

Fűszeres Eszter írta...

Atyaúristen! Én meg ma este akartam elküldeni az emailt, te pedig már el is készültél az összefoglalóval. Gratulálok! És köszönöm!!!

Unknown írta...

Eszter, nyugodtan küldd el a mailt, beillesztem, nem téma!

Névtelen írta...

Gratulálok, nagyon jó összefoglaló kerekedett, és milyen gyorsan! :) Ismét nagyon sok izgalmas étel készült, lesz mit kipróbálni.
Köszönjük a munkát és a szervezést!

Amelie írta...

huhh.. ez igazán gyors volt Maci, Köszönet érte! S, gratula minden kedves konyhában sürgölődő kollégának!

Mamma írta...

Most megint ámulok:-)) és várom az emailt:-)))
A leghosszabb összefoglaló a leggyorsabb idő alatt, hogy legyen mit olvasnunk!!
Szép munka, gratula! (Magamban kiosztottam Neked a Nagy Blogger szobrát, psszttt!)

És nehogy sajnáld, mert épp ezt az összefoglalót használom majd egy jó kis magyarosch lexikonként!:-), ezért köszönet a bloggertársaknak is!

Névtelen írta...

Nagyon tuti lett az összefoglaló. A nyál meg már csurog :)

Gabojsza írta...

Maci, ez nem semmi! Nagyon ügyes és gyors voltál, szívből gratulálok! És köszönjük!

Névtelen írta...

Micsoda hatalmas munka lehetett ezt a rengeteg anyagot ilyen gyorsan elovasni, megírni és elénk tárni! Csak gratulálni tudok!
Nagyon szerettem a témát, élvezet olvasni a jobbnál jobb ötleteket is, amik születtek. Magam részéről legjobban a rengeteg levesnek örülök, amelyeket most felvehetek a repertoáromba!
Érdekes viszont, hogy az édes vonal mennyire háttérbe szorult ezúttal, ennyire húsevő nép lennénk?

Unknown írta...

huhh, Maci, Te mára szabit vettél? ;) Nekem is hasonló terveim vannak, mint Mammának, s szerintem sokaknak itt, azaz csodálatos magyar-lexikon született ;) köszi szépen! ;)

Unknown írta...

Hát igen, fedönevem villám...

Komolyra fordítva a szót: Köszönöm a sok poztív "fídbeket" és az alvásszükségletemre, valamint a család étkeztetésére vonatkozó aggódó szavakat. Aludtam is, (igaz keveset) evett is a család (bár nekem hál' istennek erre alig jutott idöm ) de a lényeg, hogy nagyon szórakoztató volt a munka, és nagyon élveztem! Akkor lendültem csak bele igazán, amikor 5 percenként röppentek be az e-mailek ;o) (utólag is elnézést, hogy a végén már nem válaszoltam meg ezeket.. )

A legnagyobb munka a hosszú ö-k és ü-k utólagos bemásolása volt, és a legnagyobb bosszúság pedig az, amikor mindezt 3x végig kellett játszanom, mert a rendszer nem mentette el...

Névtelen írta...

ez ám a tempó! én is gratulálok, hatalmas meló lehetett! és mégegyxer köszi, hogy befértem! :)

Mindennapi Manna írta...

Gratulálok, csak csatlakozni tudok a többiekhez, szupergyors és nagyon alapos voltál. Így nehéz lesz most dolgoznom:) Köszönöm szépen!

anna írta...

sokkolt a tempod, grat
kosz a dicseretet
majd szamolj be a csipkes tormarol, ha megcsinalod
[baratnom kiprobalta, nala is nyert]

Névtelen írta...

Nagyon köszönöm, hogy szerepelhetek ezen az oldalon (válogatott kedvenceim között), sokat jelent nekem.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails