február 05, 2008

"Kalinyingrádi húsgombócok" alias Königsberger Klopse



Ha nem tévedek, akkor kalinyingrádi húsgombócra lehet fordítani a Königsberger Klopse néven futó keletporosz eredetű ételt, amely manapság már nem igazán örvend nagy népszerűségnek a fiatalabb generáció körében, a klasszikusok között mégis egyike a legnagyobbaknak a német konyhában. Alfons Schuhbeck állítása szerint nem több mint 200 éve alkotta egy nagyon tehetséges szakácsnő ezt az ünnepi ételkreációt, amely eredetileg borjúhúsból, de legalábbis részben borjúval készül. Jellemzője, hogy a puha és omlós húsgombócok egy világos, selymes és enyhén savanykás mártásban úsznak, melynek pikantériája főként a kapribogyó különleges aromájának tudható be . A húsmassza a beledolgozott szardellától és a citromhéjtól lesz igazán rafinált, és bár sokan kispórolják belőle mert idegenkednek a halíztől, és a "nem odaillő" citrus aromától de szerintem igazán vétek lenne kihagyni a jól sikerült végeredmény érdekében! Én így készítem:
  • 50 deka vegyes darálthús (sertés+marha, marha+borjú, vagy sertés+borjú)
  • 1 kisebb fej hagyma a lehető legfinomabbra vágva
  • 1 másnapos zsemle forró vízbe áztatva
  • 2 ek. finomra vágott petrezselyem
  • 2-3 apró szardella esetleg 1 tk. szardellapaszta
  • fél citrom reszelt héja
  • 1 egész tojás
  • só, bors
  • 2 babérlevél
  • 1-1,2 l húsleves
  • 3-4 szegfűszeg
  • 1 kis darab szerecsendióvirág
  • fél üvegcse kapribogyó, vagy ízlés szerint több-kevesebb
  • 1 tk. mustár
  • 1 pohár fehérbor
  • olaj
  • liszt
  • tejszín
A darálthúst alaposan összegyúrom a tojással, a hagymával, a petrezselyemmel, a citromhéjjal, a villával szétnyomkodott szardellával, sóval, borssal, és a nagyon alaposan kinyomott és szétmorzsolt zsemlével.
A se túlságosan lágy, se pedig kemény húsmasszából kb. 3-4 cm-es gombóckákat formálok, és vékonyan lisztbe forgatom őket. Szerintem ez a lisztezés egy picit összefogja a gombócok felületét, és szebbek maradnak főzés után. A húslevest egy széles edényben felforralom a babérlevelekkel, a szegfűszeggel és egy pici darab szerecsendióvirággal, majd óvatosan beleengedem a gombócokat. Alacsony lángon lefedetlenül 20-25 perc alatt készre főzöm őket, illetve addig, amíg fel nem jön mindegyikük a leves tetejére. A lének nem szabad forrnia, maximum egy picit gyöngyöznie! Közben egy vékony világos rántást készítek kb. 2 evőkanálnyi lisztből és olajból, majd hűlni hagyom. A megfőtt gombócokat kimerem a léből, és melegen tartom. A rántást simára keverem a fehérborral, és kevés főzőlével, majd besűrítem vele a maradék főzőlevet. Jól kiforralom, mustárral ízesítem, kevés tejszínt keverek hozzá, és ha kell sózom is. A gombócokat visszateszem a mártásba, és megforrósítom, végül az utolsó percben -és nem előbb!- a kapribogyót is belekeverem. Vajas rizzsel, vagy sós vízben főtt, vajban átforgatott krumplival az igazi.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekes étel!
Egyébként állítólag Kant kedvenc kajáka!

Névtelen írta...

kajáka=kajája, natürlich

Zsófi írta...

Hú, erre most nagyon gusztusom támadt. Ma ez lesz a vacsora!

Unknown írta...

Jó étvágyat hozzá Zsófi!

Zsófi írta...

Pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. Felvettem a repertoàrba :)

Unknown írta...

Zsófi! Örülök, hogy ízlett!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails