Az öncsonkítás veszélye nélkül végre újra churro került elém! Lefekvés előtt reggel 6-kor forró csokoládéba mártogatva, vagy épp reggelire café con leche kíséretében cukorral, vagy cukornádsziruppal (miel de caña) édesítve.
A fiestán Miguel mobil churreriáját szállja meg hajnaltájt az évek óta hűséges publikum. Nagyobb társaságok nem packáznak, egyből egy 50 cm átmérőjű csigát vesznek, amit aztán testvériesen a csomagolópapírból eszegetnek. Ezen az ún. lájtos verzión már csak a csokival vagy vaníliakrémmel töltött változat (churros relleno) tesz túl, de úgy láttam, hogy ezt már csak a nagyon elvetemültek vették-ették. Na meg én. A még nálam is elvetemültebbek pedig rátettek az egészre egy lapáttal, és csoki helyett cuba libre-be mártogatták a churrot, igaz a töltött változatot már nem mártja a legelvetemültje se semmibe az égvilágon. Nerjában is felfedeztem egy reggelizőhelyet, ahol délig szerencsésnek nevezheti magát az, aki elcsíp egy szabad asztalt. Utána egy csapásra kiürül a hely, se churro, se vendégsereg, csak néhány helyi nyugdíjas, aki betér egy kávéra. Nem csoda, ha ilyen jól látogatott a hely, a churro ugyanis ropogós és pillekönnyű, eddig az egyik legjobb amit kóstoltam.
Egy másik nagyon kedvelt reggelink a tostada con tomate*, nagyon jó alternatívaként szolgált, amikor már a könyökünkön jött ki a churro. Zseniálisan egyszerű és megunhatatlan reggeli amihez kenyér, érett paradicsom, és olívaolaj kell, na meg egy csipet só. Hagyományosan a platnin pirított kenyérre dörzsölik/csavarják a paradicsomot, olívaolajjal meglocsolják, és a sóval sem spórolnak(a sorrend régiónként változhat). Ezután késsel megszúrkálják a kenyeret, hogy az olaj és a paradicsom átjárja. Mellé egy pohár frissen csavart édes narancslé, és máris jól indul a nap. A legfinomabb paradicsomos pirítóst Torroxban ettem, egy Pepe y Pepe nevű családias hangulatú tavernában. A 2 ujjnyi vastagságú ropogós kenyérszelet mellé egy tálka darált, lehájazott paradicsom jár, az asztalon pedig intenzív aromájú oívaolaj áll kis csőrös kancsókban, amiből ízlés szerint locsolgatunk. Persze a serrano sonkás változatot is meg kell kóstolni, anélkül nem lehet! Amit néha icipicit hiányoltam, az egy gerezd fokhagyma volt. Túl szívesen dörzsöltem volna be vele a pirítóst a többi rakomány előtt...
*pan con tomate, pa amb tomàquet, pa amb oli...
A pa amb tomàquet eredete egyébként katalán, nem andalúziai.
Néhány napsütéses fotó gondolom megfér a churro és a pa amb tomàquet mellett...
A fiestán Miguel mobil churreriáját szállja meg hajnaltájt az évek óta hűséges publikum. Nagyobb társaságok nem packáznak, egyből egy 50 cm átmérőjű csigát vesznek, amit aztán testvériesen a csomagolópapírból eszegetnek. Ezen az ún. lájtos verzión már csak a csokival vagy vaníliakrémmel töltött változat (churros relleno) tesz túl, de úgy láttam, hogy ezt már csak a nagyon elvetemültek vették-ették. Na meg én. A még nálam is elvetemültebbek pedig rátettek az egészre egy lapáttal, és csoki helyett cuba libre-be mártogatták a churrot, igaz a töltött változatot már nem mártja a legelvetemültje se semmibe az égvilágon. Nerjában is felfedeztem egy reggelizőhelyet, ahol délig szerencsésnek nevezheti magát az, aki elcsíp egy szabad asztalt. Utána egy csapásra kiürül a hely, se churro, se vendégsereg, csak néhány helyi nyugdíjas, aki betér egy kávéra. Nem csoda, ha ilyen jól látogatott a hely, a churro ugyanis ropogós és pillekönnyű, eddig az egyik legjobb amit kóstoltam.
Egy másik nagyon kedvelt reggelink a tostada con tomate*, nagyon jó alternatívaként szolgált, amikor már a könyökünkön jött ki a churro. Zseniálisan egyszerű és megunhatatlan reggeli amihez kenyér, érett paradicsom, és olívaolaj kell, na meg egy csipet só. Hagyományosan a platnin pirított kenyérre dörzsölik/csavarják a paradicsomot, olívaolajjal meglocsolják, és a sóval sem spórolnak(a sorrend régiónként változhat). Ezután késsel megszúrkálják a kenyeret, hogy az olaj és a paradicsom átjárja. Mellé egy pohár frissen csavart édes narancslé, és máris jól indul a nap. A legfinomabb paradicsomos pirítóst Torroxban ettem, egy Pepe y Pepe nevű családias hangulatú tavernában. A 2 ujjnyi vastagságú ropogós kenyérszelet mellé egy tálka darált, lehájazott paradicsom jár, az asztalon pedig intenzív aromájú oívaolaj áll kis csőrös kancsókban, amiből ízlés szerint locsolgatunk. Persze a serrano sonkás változatot is meg kell kóstolni, anélkül nem lehet! Amit néha icipicit hiányoltam, az egy gerezd fokhagyma volt. Túl szívesen dörzsöltem volna be vele a pirítóst a többi rakomány előtt...
*pan con tomate, pa amb tomàquet, pa amb oli...
A pa amb tomàquet eredete egyébként katalán, nem andalúziai.
Néhány napsütéses fotó gondolom megfér a churro és a pa amb tomàquet mellett...
9 megjegyzés:
Atyaisten! Hol van ez a paradicsom?
Gyönyörűek a fotók, és én is ettem a churróból. Legalábbis virtuálisan!
Ez a poszt felér egy különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal kitervelt közösség elleni izgatással!
jaaaaaaaaaaaj, ne csináld már ezt!!!:))
Nerjában találod a paradicsomot, tényleg nagyon szép! Mellesleg ott a legfinomabb a churro is! ;o)
pil-pil ugyben a lilahangyara irtam, tanacsod kernem, koszi!!!
Nahát!!!
Én is voltam Nerjában és nagyon jó, hogy itt találtam valamit róla.
Elképesztően szép Andalúzia,mi is sok helyet bejártunk ott, és nagyon finom ételeket ettünk!! Jó néhányat itt is látok. Nekem a tengeri kütyük és halak a kedvenceim, természetesen dugulásig ettem magam. A legfinomabb étel amit ettem egy vegyes, sült hal és herkentyű keverék volt, aminek sajna nem jegyeztem meg a spanyol nevét. Falatnyi darabokra voltak vágva és egy vékony (mintha csak lisztbe mártották volna) bundába mártva sütötték ki.Citromcikk és friss saláta....semmi más nem kellett hozzá.
A másik kedvencem itt a Chiringuito de Ayo nevű kis parti bár volt, ahol egy min. egy méteres átmérőjű serpenyőben, nyílt lángon készülő, kilométerekről is kiszimatolható, felséges paellát sütött a tulajdonos, Ayo. Mellé rendelve a halászok által reggel fogott,tehát extra friss, roppanós, tintahal karikákat( a fent említett bundában sütve), nem mellesleg evés közben a tenger ízét,aromáját érezve minden egyes falatnál az ember szájában.....mindjárt elsírom magam......vissza akarok menni!!!
Lehet képeket feltölteni? Addíg is itt a honlap címe, ha érdekel valakit: http://www.ayonerja.com/
(Remélem ez itt a reklám helye...)
Kösz a nosztalgiát Maci!
Óh igen Vackor, én is nagy szerelmese vagyok Andalúziának! Szeretem szöröstül-böröstül! :o)
zia Maci!
Véletlenül vetődtem az oldaladra, de a Viva Espana alatt rejtőző -különböző érzékszerveimet borzongató- élmények hatására, biztos visszajáró vendég leszek :)
Andalúzia számomra is a földi paradicsom, nem bírok szabadulni a bűvköréből!
Egy nagyon finit ettem ott még évekkel ezelőtt, és akkor a spanyoltudásom is annyira gyatra volt még, hogy nem is tudom pontosan, mi volt az!
Tapasnak ettük, csicseriborsós volt, és olyasmi, mint egy főzelék. Más nem volt mellette, ha jól emlékszem, talán pirítóssal hozták? Fele királyságom egy ilyesmi receptért!!!
Előre is köszi!!!!
Üdv
Nyestkutya
Szia Nyestkutya, isten hozott! ;o)
Régóta tervezem, hogy cocido de garbanzos-t fözök, ez ugyan nem fözelék, de egy nagyon tartalmas csicseriborsós egytálétel. Persze nem olyan egyszerü, mert olyan dolgok kellenek hozzá, mint pl. sózott csont, vagy sonkacsont, és levegön szárított spanyol szalonna. Ezek adják meg a sajátos aromáját, nélkülük olyan a cocido mint a gulyásleves paprika és hagyma nélkül.Ha szereted az ilyen jellegü ételeket, akkor ez is biztos kedvedre lesz, és a legközelebbi spanyol nyaralás alkalmával beszerezheted hozzá az alapanyagokat is ;o) Addig is bátran nézz be hozzám, a nyár közeledtével egyre több spanyol étel kéredzkedik az asztalomra! ;o))))
Megjegyzés küldése