Egy csésze teát?

Nem spanyol viasz, nem is én találtam fel, az viszont tény, hogy nagyon finom ez a tea tejjel elkészítve! Egy granadai fűszerárusnál akadt meg a szemem -jobban mondva az orrom- a rendkívül intenzív illatú finom keveréken, ami a zöld teán kívül szárított gyümölcsöket, citrom és narancshéjat, valamint narancsvirágot és más illatos virágszirmokat tartalmaz . A többi teát is végigszimatoltam persze, de ez fogott meg a leginkább. Amikor Pirikenagyi svéd teáját láttam, rögtön tudtam, hogy én is tejjel fogom felönteni a hozott teát. Az ő receptjét formáltam át egy kicsit. Miután felforrt a tej, 2-3 percig hűlni hagytam, és a szűrőbe készített teára öntöttem. 3-4 percig letakartam, majd a nemrég beszerzett narancsvirágmézzel -ami most végre méltó felhasználásra került!- édesítettem. A tetejére tejhabot kanalaztam, fahéjat, és egy kevés szerecsendióreszeléket szórtam rá.


A pici üzletben (és az előtte felállított standon) a mályvaszirmoktól kezdve az egzotikus fűszerek teljes repertoárján keresztül a sáfrányig és kavéig minden- ami szemnek és szájnak ingere- megtalálható.






















S ha már egyszer Granada, és tea a téma, feltétlenül meg kell említeni az Albaycín kis ékszeresdobozait, vagyis a téteriákat. Az arab dísztárgyakkal és textilekkel telezsúfolt üzletek között bújnak meg ezek a teázók, mint a nyugalom szigetei. Ide, az alig néhány négyzetméteres csendes teázókba lehet menekülni délután a tűző nap elől, és tea mellett sziesztázni. A berendezést látva eszembe jutottak az ezeregy éjszaka meséi, a csillogó-villogó színes faliszőnyegekkel, orientális díszítőelemekkel, kerámiával burkolt asztalkákkal, a vízipipákkal és színes lámpákkal. Egyszerűen szépek...