- 1 báránylapocka kicsontozva (60-80 deka hús)
- 2 fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- 15 deka szárított sárgabarack
- 2 marék nagyszemű világos mazsola
- 2 darab egész fahéj
- 8-10 szem kardamom
- 1 tk. őrölt gyömbér
- 1 tk. római kömény
- 1 tk. paradicsompüré
- szárított csili
- só
- ízlés szerint pár csepp ecet és méz
A barackot és a mazsolát forró vízbe áztatom. Időnként cserélgetem rajta a vizet.
A zsírtól teljesen megfosztott báránylapockát felkockázom, és olívaolajon fehéredésig sütöm, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. 5-6 percig párolom, majd a fokhagymát, római köményt, gyömbért, kardamomot (csak a kardamom porrá tört magjait!) paradicsompürét, csilit és egész fahéjat is hozzáadom. Sózom, és annyi vízzel öntöm fel, amennyi épphogy ellepi. Lassú tűzön jól lefedve kb. 1-1,5 órán keresztül puhára főzöm a húst. Végül hozzáadom a mazsolát és a barackot, és további 20-25 percig főzöm. Amikor kész, sóval, ecettel és mézzel ízesítem. Ideális körete a kuszkusz, amit úgy készítek, hogy 1:1 arányban felöntöm forró sós vízzel, elkeverem, majd azonal alaposan lefedem. 5-10 perc állás után (ez változó lehet, tehát érdemes a csomagolásra írtakat követni) kevés puha vajat adok hozzá, és villával jól átkeverem.
Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli a nevét ez az étel, mert nem voltam elég bátor, és nem "tazsinban" készítettem. Pedig a nyaralás alatt spontán úgy döntöttem beruházok egy példányba. Először is a képen látható csodaszép kék mintázatú tagine tetszett meg, de felfedeztem 1-2 hibát a kerámián (egy második példány sajnos nem volt annál az árusnál) . Utána a piros-feketére vetettem szemet, és kezdtem is barátkozni vele, de valahogy kicsinek tűnt az alja. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy belefér egy egész csirke, és zöldségek stb. Pedig belefért volna. Feldarabolva meg pláne. Mégis a sárga fedelű durungot vettem meg, amit még a nyuszika is kinevet. A pofon akkor csattant, amikor autóba ültünk, gurultunk pár métert, és egy újabb árus...és még egy...és még egy... és mindegyiknél szebbnél szebb kézzel festett taginek tornyosultak! Mindegy ez van. De ennek jó nagy az alja, akár egy lúd is belefér, egy jó kövér!
Guadixtól nem messze van egy kis falu -Purullena a neve-, ahol az út mentén számtalan kerámiaedényeket áruló nyitott stand várja éjjel-nappal az arra utazókat. Az itt található barlanglakások nem kevésbé híresek, bennünket mégis a kerámia csalogatott oda. A választék lenyűgöző. Számtalan igényes, kézzel festett darabot találtam, (persze volt giccs is) csodaszép dísztálakat, de 2-3 darab után megálljt kellett parancsolni magamnak, felmerült ugyanis a kérdés: Hogyan fogom én mindezt hazaszállítani? A repülőtársaságok tudniillik könyörtelenek, ha túlsúlyos a poggyász. Legközelebb feltétlenül hozok egy szép, kézzel festett kicsi taginet, ami még dísze is lehet a konyhának.
A zsírtól teljesen megfosztott báránylapockát felkockázom, és olívaolajon fehéredésig sütöm, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. 5-6 percig párolom, majd a fokhagymát, római köményt, gyömbért, kardamomot (csak a kardamom porrá tört magjait!) paradicsompürét, csilit és egész fahéjat is hozzáadom. Sózom, és annyi vízzel öntöm fel, amennyi épphogy ellepi. Lassú tűzön jól lefedve kb. 1-1,5 órán keresztül puhára főzöm a húst. Végül hozzáadom a mazsolát és a barackot, és további 20-25 percig főzöm. Amikor kész, sóval, ecettel és mézzel ízesítem. Ideális körete a kuszkusz, amit úgy készítek, hogy 1:1 arányban felöntöm forró sós vízzel, elkeverem, majd azonal alaposan lefedem. 5-10 perc állás után (ez változó lehet, tehát érdemes a csomagolásra írtakat követni) kevés puha vajat adok hozzá, és villával jól átkeverem.
Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli a nevét ez az étel, mert nem voltam elég bátor, és nem "tazsinban" készítettem. Pedig a nyaralás alatt spontán úgy döntöttem beruházok egy példányba. Először is a képen látható csodaszép kék mintázatú tagine tetszett meg, de felfedeztem 1-2 hibát a kerámián (egy második példány sajnos nem volt annál az árusnál) . Utána a piros-feketére vetettem szemet, és kezdtem is barátkozni vele, de valahogy kicsinek tűnt az alja. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy belefér egy egész csirke, és zöldségek stb. Pedig belefért volna. Feldarabolva meg pláne. Mégis a sárga fedelű durungot vettem meg, amit még a nyuszika is kinevet. A pofon akkor csattant, amikor autóba ültünk, gurultunk pár métert, és egy újabb árus...és még egy...és még egy... és mindegyiknél szebbnél szebb kézzel festett taginek tornyosultak! Mindegy ez van. De ennek jó nagy az alja, akár egy lúd is belefér, egy jó kövér!
Guadixtól nem messze van egy kis falu -Purullena a neve-, ahol az út mentén számtalan kerámiaedényeket áruló nyitott stand várja éjjel-nappal az arra utazókat. Az itt található barlanglakások nem kevésbé híresek, bennünket mégis a kerámia csalogatott oda. A választék lenyűgöző. Számtalan igényes, kézzel festett darabot találtam, (persze volt giccs is) csodaszép dísztálakat, de 2-3 darab után megálljt kellett parancsolni magamnak, felmerült ugyanis a kérdés: Hogyan fogom én mindezt hazaszállítani? A repülőtársaságok tudniillik könyörtelenek, ha túlsúlyos a poggyász. Legközelebb feltétlenül hozok egy szép, kézzel festett kicsi taginet, ami még dísze is lehet a konyhának.
1 megjegyzés:
Összebeszéltünk volna? Bizony szép az a kék mintás, nekem is tetszik! Úgy emlékszem, Floyd is főzött egyszer ilyenben, nagyon jól nézett ki. Sajna nekem bármennyire tetszik, a konyhám mérete már nem bírná el!
Megjegyzés küldése