¡Viva España!

Hogy mi sül ki abból, ha férfiak rendszeresen főzőtanfolyamra járnak? Na, erre pontos választ nem tudok adni, mivel a férjem itthon azóta se főz, tanfolyam ide vagy oda, igaz nem is kívánnám el tőle. Súszter maradjon a kaptafánál, igaz? Viszont egy dolgot nagyon becsülök a tanfolyamban: az évente egyszer megrendezett családi estet, ahová kivételesen a feleségek is meg vannak hívva. A férficsapat A-tól Z-ig felelős az estért, kezdve az anyagbeszerzésnél, a terítésen át a mosogatásig minden az ő dolguk ilyenkor.


A terembe lépve szívmelengető látvány tárult elénk, fehér abroszokkal terített, ráadásul virággal dekorált csinos asztalok vártak. Mindegyikükön egy-egy tál serrano sonka, manchego, finom vörösbor, és ásványvíz állt. A konyhában a nagy sürgés forgás és néhány túlbuzgó kiskukta megakadályozták, hogy szemtlenül a fedő alá fényképezzek, és kézzel-lábbal-fakanállal tiltakoztak az ellen, hogy a lencse elé kerüljenek. Ha tudták volna, hogy engem csak a főztjük érdekel, biztos nem hadonásztak volna annyit...

No de lássuk az első fogást: A paprikás-garnélás ragu alatt rejtőzködő bacalaon -ami nem más, mint sózással tartósított tőkehal- már 1-2 nappal korábban váltogatták a vizet, hogy kiázzon belőle a felesleges só. A közel 60 személyre készülő ételhez egy emberke egész délután zöldséget aprított, a másik elősütötte a halat, ...a harmadik kihordta, mi meg mind megettük! (majdnem)
Annak ellenére, hogy igen szép látványt nyújtott, én sajnos képtelen vagyok megenni a bacalaot -de mint kiderült evvel nem vagyok egyedül- helyette egy szemet gyönyörködtető paprikás-sajtmártásos csirkemellet kaptam, pirítósra halmozva, tetején vörösboros ribizlivel. Mmmmm! Nagyon finom! Még jó, hogy előre felkészültek a fiúk, és tudták ki mit szeret, vagy éppen nem szeret, így nem érte őket meglepetés, az asszonyságok pedig egytől egyig elégedettek voltak az eléjük tálalt ételekkel.


Később még kiterített, grillezett sertésszűzpecsenye is készült, isteni paradicsommártással és zöldségekkel. A konyhába sandítva még láttam, hogy a "húsfelelős" micsoda szakértelemmel és odafigyeléssel sütögette a jóféle darabokat, majdhogynem gyengéd szeretettel tekintett rájuk, és óvatosan forgatta őket, mint alvó csecsemőt az anyja. Sajnos mire az asztalra került volna a hús, bedobta az unalmast az akku, és nem tudtam lefényképezni, akárcsak a desszertet sem. Ez utóbbi fájdalmasan érintett, mert a végére kicsikarták magukból a férfiak a maximumot, és gyönyörű epersalátával körítették a mandulás-mézes mascarpone fagyit. Summa summarum: Asszonyok, küldjétek a férjeket bátran főzőtanfolyamra! Lehet, hogy főzni nem tanulnak meg, de legalább egy este erejéig átváltoznak ennivaló konyhatündérekké!

...desszert helyett

Pórul jártam már vele, mégis imádom a churrot! Mióta a konyhám churromentes övezetnek lett kinyilvánítva, még inkább felcsillan a szemem, ha egy churrostand közelébe jutok. Nagyon szórakoztató, ahogy a forró olajba préselik a tésztát evvel az egyszerű, mégis nagyszerű masinával. Kicsit elcsodálkoztam, hogy fúrógépre szerelt keverőfejjel keverték be a tésztát, mégpedig olyannal, amivel a csemperagasztóhoz használnak a burkolómesterek. Persze egy 10 literes vödörre való masszív tésztát nehezen lehetne kézi mixerrel összeállítani.


Miután a hengerbe tömtek egy adag tésztát, közvetlenül a forró olajba nyomnak belőle egy-egy csíkot. Egyszerűen ollóval vágják el a darabokat. Néhány pillanat alatt szép pirosra sül a tészta a forró olajban, eztán kiszedegetik, megszórják fahéjas cukorral, és máris lehet venni, vinni.
Délután 4-kor nem sokan vitték a mellé járó forró csokoládét, pontosabban senkinek nem volt eszében, hogy mártogasson. Bár csak íratlan szabály szól róla, de a churro tipikus napszaka hajnalban, a fiesta végetértével van. Olyankor térnek be a churreriákba az elfáradt bulizók, megreggeliznek egy adag csokiba mártogatott fánkot, és még kakasszó előtt fáradtan, de jóllakottan ágyba bújnak.