november 24, 2008

Töltött karaj fokhagymás krumplipürével

Gondolkodtam rajta, hogy vajon feltegyem ide vagy inkább elhallgassam ezt a töltött karajt. Mert végtére is egyáltalán nem különleges, meg nem is újdonság, bár ha azt nézem, hogy évente 1x veszek csontos karajt, akkor igazán meg lehet említeni. Egyetlen érdekesnek nevezhető tulajdonsága a töltelékében rejlik, ami ugye szemmel láthatóan kolbásztöltelék, csakhogy ez nem magyaros, hanem méregerős olasz kolbász. Néhány éve csináltam már egy hasonlóképp tojással töltött változatot, és nagyon tetszett a végeredmény. Ez most erősen emlékeztet anyukám töltött dagadójára, amit főleg ünnepek alkalmával készített.

  • 4 szelet csontos karaj
  • 30-35 deka nyers, sütnivaló paprikás kolbász
  • 4 darab főtt tojás
  • 1 fej fokhagyma
  • 2 kanálka olaj
  • só,bors
  • egy pohárka burgundi
  • 2-3 deka jéghideg vaj kockákra vágva
A karajszeletekbe éles késsel egy zsebet vágok. Ügyelek rá, hogy ne vágjak lukat a húsra, és megpróbálom a csontig elvezetni a kést. A kolbásztölteléket kinyomom a bélből és elosztom 4 felé. Úgy töltöm a tojást a húsba, hogy lehetőleg körbefogja a kolbásztöltelék. Kézzel kicsit formára nyomkodom a karajt, és pár csepp olajjal, sóval meg feketeborssal bedörzsölöm kívül. (fogpiszkálóval össze is lehet tűzni akár, de ezt a tölteléket nem fenyegeti a kifolyás veszélye) Egy fedeles tűzálló tálba fektetem a húsokat, kevés vizet öntök alájuk, és közéjük nyomkodom héjastól a fokhagymagerezdeket. Lefedve kb. 40-50 perc alatt puhára párolom, majd leveszem a fedőt, kiszedegetem a fokhagymát, és visszatolom a húst a sütőbe. Időnkénti locsolgatás mellett szép pirosra sütöm. Közben a szokásos módon vajas-tejes szerecsendiós krumplipürét csinálok, annyi különbséggel, hogy hozzáadom a héjából kinyomkodott puhára sült, szétnyomott fokhagymagerezdeket.
A húst kiszedem, és melegen tartom. A szaftot átszűröm egy mártásos edénykébe, leszedem róla az összes zsírt (ami kolbásztöltelékből kisül) majd hozzáöntöm a bort, és a felére befőzöm. A mélyhűtőből kiveszem az előzőleg felkockázott vajat, és apránként a mártásba keverem, ezáltal szép selymes és kellően sűrű lesz.



11 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

Nagyon látványos:)

Névtelen írta...

Nagyon szép lett!! Gondolom, finom is :)

Nyestkutya

"saját levében" írta...

Nem szép, ez gyönyörű. Akár két szelet kenyér között is elfogadnám ebédidőben...

fakanal írta...

Csak ismételhetem az előttem szólókat: csodás!

Névtelen írta...

Rájöttem, amire tegnap csak majdnem :) ez olyan, mint egy pávaszem, csak más színben! Eszméletlen!!

NYestkutya

Gyöngyi írta...

Kedves Maci
Kérlek, nézz be a honlapomra: http://lakoma.gportal.hu
Ajándék vár, remélem, elfogadod!

Maci írta...

Igen-igen Nyesti, finom! Ezt garantálom! És tényleg igazad van, nekem is "a szem" jutott eszembe róla, még ha nem is pávaszem. Ebbl is látszik micsoda jó fantáziád van!:o)

Fakanál, és "Saját levében": egyszerü, de nagyszerü ez a mezei töltött husi, annyi szent, és nem csak külsöre az!

Gyöngyikém! Méghogy elfogadom-e?! Nagyon megtisztelsz evvel a díjjal, köszönöm szépen! :o)))

Itality írta...

Ez annyira guszta! Kár, h itthon nincs csontos karaj - saját anyag és mindig kicsontozzák. Bár lehet, h legközelebb megdumálom őket, h hagyják meg, mert ezt muszáj elkészíteni!!! :)

Maci írta...

Itality, nem kötelezö ám csontosból csinálni! A kicsontozottba is vághatsz ügyesen egy zsebet.

itality írta...

oks, akkor majd ügyeskedem :)

Wienermädel + Co írta...

ein tolles Rezept -ich habe alles verstanden!

Liebe Grüße aus Wien

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails