február 18, 2008

Pizzoccheri


Giorgio Locatellire a tv-n keresztül lettem figyelmes néhány éve. Az tűnt fel elsőként, hogy nagyon naturalista módon főz, kiváló alapanyagokat használ, de nem tucatjával kombinálja ezeket. Szeretem a sallangoktól-, és allűröktől mentes stílusát, és persze az angolt túldomináló erőteljes olasz akcentusát, ami még külön sármossá is teszi a képernyőn. Nála találkoztam először az olasz Alpok egyik jellegzetes ételével a pizzoccherivel is, ami ugyan csak egy egyszerű tésztaétel, de ő ezt is olyan szenvedéllyel prezentálta, hogy azóta befészkelte magát a fejembe. Közben felfedeztem egy másik kedvencemnél is a pizzoccherit, na és annak egy svájci rokonát a pizzöcart, ami nem kevésbé nyerte el a tetszésem. A pizzoccheri és a pizzöcar legfőbb jellemzői, hogy hajdinalisztből készülnek, vegyesen keverve fehérliszttel, előbbit nem túl vékonyra nyújtva és aránylag széles csíkokra vágva, az utóbbit pedig szaggatott galuskaként. Vékonyra metélt, a tésza mellett főtt kelkáposztával, vagy ízlés szerint puhára főtt zöldbabbal esetleg spenóttal összekombinálva. Főtt krumplival és sok-sok sajttal meg finom vajjal összeolvasztva egy kifejezetten földhöz ragadt, nagyon ízletes, kondis és laktató étel, amelynek télen van igazán szezonja.

Magát a tésztát úgy készítettem, ahogy Giorgio Locatellitől láttam:
  • 25 deka hajdinaliszt
  • 20 deka sima liszt
  • 2 dl langyos víz
  • fél tk. só
  • 1 tk. olívaolaj
továbbá:
  • 4 szem krumpli
  • 25 deka zöldbab (vagy csíkokra metélt kelkáposzta, esetleg spenót)
  • 20 deka Fontal sajt (de a Casera, Fontina és a Bitto is több mint jó ehhez az ételhez!!!)
  • 10 deka pecorino
  • 10 deka vaj, és semmi esetre sem kevesebb
  • 1 gerezd fokhagyma
  • fél marék zsályalevél
  • bors
A fenti hozzávalókat egy sima rugalmas és selymes tésztává gyúrom össze, és befóliázva egy órán át a hűtőben pihentetem. Ezután 2 mm vastagra kinyútom és 1 cm széles - 6 cm hosszú metéltre vágom. Amíg a többi hozzávalót előkészítem, addig a deszkán szikkadni hagyom.

4 szem krumplit megpucolok, vékony szeletekre vágom, majd bő forró sós vízben felteszem főni. Közben levágom a bab végeit, félbevágom majd a krumpli mellé teszem, majd 3-4 perc múlva a tésztát is hozzápakolom. Kb. 10-12 perc alatt így együtt főzöm készre a zöldségeket a tésztával! A hajdinatésztát szerintem nem lehet igazán "al dente" megfőzni , mert eleve más állaga van mint a durumlisztes tésztának, hiányzik belőle a harapósság.

Míg fő a tészta, egy serpenyőben megolvasztom a vajat és beleaprítom a fokhagymát meg a zsályaleveleket. Kicsit megfuttatom, de semmiképp nem pirítom túl. A megfőtt tésztából és zöldségből kimerem az első adagot, lecsepegtetem és egy tűzálló tálba terítem. Ezt aztán megszórom reszelt pecorinoval, bőségesen fontal sajttal és borsozom. A rétegezést addig folytatom, amíg a hozzávalók tartanak. A tetejére apró kockákra vágott sajtot ( fontal) szórok, és ráöntöm a fokhagymás-zsályás vajat. Előmelegített sütőben pár perc alatt összeforrósítom az egészet, de nem pirítom! Az a lényeg, hogy a tetején és a rétegek között is jól megolvadjon a sajt.

A fenti adagot 3 személyre terveztem, de még hárman jóllakhattak volna belőle, annyira kiadós!

4 megjegyzés:

Rossamela írta...

Nem ér! :) Ezt terveztem be a következő hajdinás receptemnek!
Locatellitől nem láttam, egyéb forrásokból fogok dolgozni, majd összehasonlíthatjuk, az már biztos, hogy nem zöldbabos, hanem kelkáposztás lesz az enyém.

Maci írta...

Csak nem fenntartásaid vannak a zöldbabbal szemben? Pedig hüüü de finom volt evvel a zsenge fajtával!

Rossamela írta...

Neeem, egyáltalán nincsenek fenntartásaim (nekem semmilyen zöldséggel nincsenek fenntartásaim), csak kelkáposztával olvastam először, meg az tényleg olyan jó kis téli zöldség, már el is képzeltem a hajdinával. Zöldbabnak talán nincs éppen szezonja (vagy igen?).

Maci írta...

Nem, nem, szezonja az nincs, de kicsi 25 dekás csomagocskákban lehet kapni, és ennyi épp elég is volt egy ételhez. Kelkáposztából viszont egy egész nagy fejet meg kell venni, és most nem volt kedvem egy hétig a maradékot feldolgozni így hármunknak. Egyébként a kelkáposztás valtozat a klasszikus, és elterjedtebb formája a pizzoccherinek.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails