Vörösboros szilvakrémleves

Nem tejfölös-lisztes habarástól, vagy pudingtól selymes ez a leves, hanem magától a gyümölcstől. A tejszín feladata csupán, hogy a bort ellensúlyozza, kicsit "lekerekítse". Könnyű, kellemes leves, amely nem jégbe hűtve, hanem langyosan a legfinomabb.
Zárójelben megjegyzem, hogy kíséletként egy csészével kimertem, és egy darabka kandírozott gyömbért turmixoltam bele. Érdekes fűszeres aromát kapott, és enyhén csípős lett tőle, szerintem igazán megérte a kísérletet. Legközelebb pedig azt tervezem, hogy gyömbérsziruppal édesítem méz helyett.

• 60 deka kimagozott szilva
• 2,5 dl száraz vörösbor
• 2,5 dl víz
• 2 dl tejszín
• 1 rúd fahéj
• 1 tk. szegfűszeg (egész)
• 1 darabka szerecsendióvirág
• 3 ek. erdei méz

A magozott szilvát a borral, vízzel, fahéjjal, és a teatojásba zárt szegfűszeggel meg szerecsendióvirággal puhára főzöm. Mikor megfőtt, kiveszem a fűszereket, és botmixerrel krémesítem a levest. Beleöntöm a tejszín 3/4 részét, simára keverem vele, (már nem főzöm tovább) és mézzel édesítem. Félkeményre vert cukrozatlan tejszínhabot kanalazok a tetejére.