szeptember 02, 2007

VKF! VIII. Virtuális találkozó

Az első pillanatban nagyon megörültem, aztán biggyedt lefele a szám, mert fogalmam sem volt kinek a bőrébe bújjak. Ismerve magam (enyhén cinikus iker) kicsit tartottam tőle, hogy akit kinézek magamnak, az esetleg személyesen veszi a dolgot. Tehát összetrombitáltam néhány kolleginát, akiktől tanácsot kértem -na persze a legmesszebbmenőkig virtuális szinten,- hogy mitévő is legyek. Mivel az iguanában már megint nem kaptunk asztalt, a pata negrába voltunk kénytelenek beülni. Nem is baj, mert ott legalább dögivel van serrano, (hú, az nálam marhára játszik!) és nagyon jófajta olívaolajat is használnak a konyhán, igaz nem olyan mint a Domingo pérezi, amiben akár fürdeni is tudnék, de ez is megteszi jobb híján.
Naszóval. Megbeszéltük, hogy mindenki viszi az uzsonnáját magával, amit persze a közösbe dobunk. Néztek is hülyén a pata negrában a pincérek, de ez most teljesen bagatellnek tűnt az én problémám mellett.
Sajnos az időjárás viszontagságai, nyaralás, és üzleti utak miatt nem tudtak sokan megjelenni, így aztán nekikezdtünk a jelenlevőkkel a falatozgatással egybekötött tanácskozásnak. Ferihegyről frissen viharzott be egy közismert bloggerina, -egyenesen boccvánából!-, és azonnal elénk tálalt néhány apró party-nyamnyamot. Na, a serrano és az olívaolaj mellett a harmadik líblingem ;o) a svéd bútoráruházban kapható kosárka, így aztán be is faltam vagy 2 darabot belőle. (nem akartam pofátlanul elenni a többiek elől az egészet) Hát az a pernoddal kikevert kecskesajtos kence valami fenséges volt!

Már nagyban ment az értekezés, amikor nagy örömünkre megjelent a következő bella kollegina, egyik kezében egy édespofa kisfiú, a másikban egy tál pasta, a nyakában egy profi fényképezőgép, hátán pedig az álvány himbálózott. Ráadásul orecchiette salátát készített nekünk! Imádom!
...vagy inkább forza italia?

Már kezdtem feloldódni, -még jóhogy, hisz az egyik csaj profi módjára mixelte a szekszondöbícseket egymás után- igaz még mindig bizonytalan voltam az alanyom kiválasztásában. Egyre inkább azon filóztam, hogy megint kimaradok a VKF!-ből, úgyis egyszer már megégettem magam vele, nehogy megint kórházban töltsem emiatt a hétvégét. Na de amikor megjelent a VKF! háziasszonya, kezében a desszerttel, teljesen önkívületi állapotba kerültem. Emberek, lépesméz torta lép és méz nélkül! Szerelem volt első látásra ez az indonéz csoda! Nagyon jó hangulatban telt el az este, volt dínom-dánom rendesen, közben jókat eszegettünk, de a végén mégsem tudtam eldönteni, kinek a bőrébe bújjak. Azt hiszem maradok a sajátomban, legalábbis amíg még beleférek. De a lépesméz tortát megsütö(-tte)m, nincs mese!

Nem lacafacázok ám, már meg is ettem! ;o)

6 megjegyzés:

Fűszer és Lélek írta...

HÚÚÚ!
Egyszer élőben is szívesen! ;-)

Névtelen írta...

ez állat! :)))))))

hegyi zsolt írta...

Szia, szeretnék neked küldeni egy mailt, mert indítottunk egy főzőversenyt, vagy receptversenyt, és szeretnélek meghívni rá. (nem csak téged, de téged biztosan.)
http://konyha.estiskola.hu/2007/08/30/fozoverseny-az-estiskolan/

ha gondolod, hegyi kukac estiskola pont hu és én Hegyi Zsolt vagyok. Üdv.

pirikenagyi írta...

Költözés, festés, nyaralás, költöztetés, festés, ez az én idei nyaram! Ráadásul már a harmadik VKF-n nem tudtam részt venni, bár ez utóbbit még mindenképpen pótolom majd versenyen kívül. Szerencsére azért néhány percem mindig van felnézni az internetre, és nagy megelégedéssel olvasom a receptjeidet. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb könyv formájában is viszontlátjuk őket, ehhez minden együtt van nálad. Csak abba ne hagyd!!!!!!!

Maci írta...

No akkor költözzetek és fessetek de íziben, hogy minél elöbb idöd és kedved is legyen újabb bejegyzéseket írni, és többek között a VKF!-et is bepótolni!
Ugye nem titkolnád elöttem, ha lenne egy könyvkiadó ismerösöd? ;o)

dolcevita írta...

Ó, most látom, még a politikai érdeklődésem is szerepet kapott a postban. Ügyes! : )))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails