Waffel

Régóta tologatom magam előtt a waffelsütést, arra hivatkozva, hogy nincs receptem. Pontosabban gaufre liégeoise, vagy másnéven Lütticher Waffel receptre lett volna szükségem. A híres, nem csak belgiumban oly kedvelt és népszerű waffel nem azonos a sütőporos, leginkább kevert tésztához hasonlítható változattal. Ezt a "mezei" waffelt leginkább az eperdömping idején sütöm, frissen felvert tejszínhabbal és rengeteg eperrel megpakolva.

Aki mer az nyer alapon döntöttem úgy, hogy az első recept amit kidob a google, kipróbálásra kerül. A wikipédián találtam az elsőt, tovább nem is nézelődtem. Az arányok elfogadhatónak tűntek: sok liszt, sok vaj, sok jégcukor*.

A hozzávalókat nagyjából megfeleztem, úgymond "testreszabtam". Ezt követően így festett a hozzávalók mennyisége:

• 50 deka liszt
• 25 deka vaj
  
• 10 deka kristálycukor
• 2 egész tojás
• 2 tasak szárított élesztő
• 10 deka tej*
  
• 1 csipet só
• 1 nagy csésze jégcukor

A lisztet elkevertem a szárított élesztővel, cukorral és a sóval. A vajat nagyon puhára, de nem folyósra olvasztottam, majd belekevertem a 2 tojást. Ezt a vajas tojásos keveréket a liszthez adtam, úgyszintén a langyos tejet, és kézi mixerrel egy sima masszív tésztává dagasztottam be. Egy órán át langyos helyen kelesztettem, majd 12 egyforma darabra szétadagoltam. Mindegyik adagba 1-1 csapott evőkanálnyi jégcukrot gyúrtam, majd meg is forgattam egy cukorral leszórt tálcán. Letakarva további negyed óráig pihentettem, közben előmelegítettem a waffelsütőt. Kb. 3-4 perc alatt készre sütöttem.

A jégcukor rákaramellizálódik a waffelre, tehát amikor megsült, nem ajánlatos kézzel megfogni! Villával (vagy kettővel) könnyedén ki lehet emelni a formából. Eredetileg 20 dekás adagokat ír a recept, de ez a mennyiség definitív túl sok, én megfeleztem ezt is, így pont belepasszolt a formába, nem "nőtt" ki belőle.

Brüsszelben járva érdemes ezeket a sárga mobil-waffelsütödéket felkeresni, ahol a szemünk láttára gyúrogatják a cukrot a kiadagolt tésztába, és nyomkodják bele a tűzforró formákba. Érdekes látvány, és itt főként ez a faktor számít, bár sokan épp ezekre a waffelsütőkre esküdnek, mint a legjobbakra. A sütési idő a maga 1,5-2 percével nekem gyanúsan rövidnek tűnt, és bizony 4 waffelből 2 meglehetősen nyers is maradt. Nem szaftos, ne tessék félreérteni, hanem szabályosan nyúlós, annak ellenére, hogy a külső kifejezetten ínycsiklandó volt.

Na de térképpel a kézben, szép kilátással az orrunk előtt mit számítanak az ilyen kis hibák!? Megjegyzem, a "waffelpék" becsületesen lefertőtlenítette a mancsait miután bekészítette a tésztát a sütőbe. (...hm, de vajon előtte is megtette?)

A Waffle Factory előtt végtelen hosszú sor jelezte, hogy itt valószínűleg nem lehet rossz az áru. Míg a sorban ácsorogtunk, volt időnk bőven a terjedelmes kínálatot tanulmányozni. Epres, banános, nutellás, csokis, karamelles, tejszínes, fahéjas volt a listán-és ezen belül a felsoroltak kombinációja keresztül-kasul. A háttérben egy gép szorgalmasan dagasztotta a tésztát, a polcokon tucatnyi tálca, rajtuk a kiadagolt kis bucik.

Végre sorra kerültünk! Torkos és édesszájú létemre még a rendelést megelőző utolsó másodpercben is azon vívódtam magammal, vajon karamelles-porcukrost, epres-tejszínest, vagy mégiscsak inkább csokis-banánost kérjek? Kész, vége, lejárt a gondolkodási idő: karamelles porcukros lett!

*jégcukor, vagy gyöngycukor: apró fehér kavicshoz hasonlítható cukordarabkák. Előnye, hogy csak részben olvad meg, így sütés után is kissé ropogós marad. Zacskóban durvára tört kockacukorral helyettesíthető.

*mérlegen levő többi hozzávalóhoz öntve 10 deka a tej súlya.