Mindig a legegyszerűbb dolgok a legfinomabbak. Milyen igaz!
Ahogy távolodunk a várostól, a hegyek felé néhány kellemes hangulatú taverna esik útba. Errefelé nemcsak az élet egyszerűbb, hanem a tapasok is. Hamisíthatatlan, őszinte és nem kifejezetten formatervezett ételeket kapunk, nem véletlenül vezettek bennünket ide a helyiek. Kemencében sült krumplit hoznak ki, amit sóval és olívaolajjal ízesítve kanalazunk a kicsit kérgesre sült héjából. Következőként egy tál vékonyra szelt grillezett sonkát kapunk, aminek isteni ízét a hozzá társuló látvány, és illat megsokszoroz: 2 darab többkilós pácolt sonka forog komótosan a nyársakon, innen nyisszantanak le vékony szeletkéket a puhára és ízletesre sült húsból.
Mivel nem sokkal ebéd után tértünk be ide, a harmadik tál tartalmát már kicsit szuszogva tüntettük el, pedig az sem kevésbé volt finom. A vendéglős térült-fordult egyet, és megjelent egy tucat főtt gambassal. Emelem kalapom azok előtt, akik "szakszerűen" lecsavarják a rákok fejét, élvezettel kiszippantják belőle a fura színű és állagú löttyöt, majd 2 mozdulattal elegánsan kifordítják a páncéljából, a harmadik mozdulatot pedig a farok lecsavarása jelenti.
A falukban gyakran adnak tapasként néhány szem zöld olívabogyót, vagy egyszerűen mogyorót, sós mandulát, sózott csicseriborsót, és napraforgó-, vagy tökmagot. Kifejezett kedvencem az apró puha zsemlékbe pakolt frissen sült fokhagymás hús, és a morcilla. Ez utóbbi egy spanyol véreshurka, finom, különleges fűszerezéssel. Bábeli zűrzavar támadt, amikor az asztalnál a fűszerezése után érdeklődtem, ugyanis ahány család, annyi módon ízesítik. Hagyma, kardamom és fahéj szinte mindegyik felsorolásban előfordult, de az ánizs és a tök sem ritka alkotóeleme. Egy darab friss kenyérrel számomra ez a non plus ultra a tapasok között.
S ha már szóba jött az apró puha zsemle...
Szinte minden falunak, vagy kisvárosnak van egy pékje, aki házhoz szállítja a kenyeret stb . Nekünk Paco, a helyi pék hozta reggelente a friss pékárut. Pontban 9-kor dudált a ház előtt, és türelmesen kivárta, amíg kikászálódik valamelyikünk az ágyból. A kis fehér furgon nyitott ajtajain csak úgy áradt a még meleg kenyerek és sütemények étvágygerjesztő illata. Sehol másutt nem ettem még olyan finom és könnyű leveles tésztát, amilyet Paco süt, és a töltelékei is páratlanok. Néhány éve még csak a hagyományos, sáfránnyal sárgított tésztájú, cukros tetejű péksüteményeket készített a kenyerek mellett, viszont évről évre finomabb és "trendibb" lett a kínálata. Itthon visszasírom a reggeleket, amikor csak a ház elé kellett menni a finomságokért.
Utolsóként megemlítem azt a 2 dolgot, amit elemózsiaként magammal vinnék egy lakatlan szigetre: serrano sonka és tinto de verano, vagyis nyári bor. Véleményem szerint valóban ez a legnyáriasabb ital ami létezik. Otthon is lehet vele kísérletezni, vörösbor és pl. sprite vagy más szénsavas limonádé keverékével, de ha már limonádé, akkor a casera a legjobb erre a célra. A készen kapható keverékek közül a Sandevid márkanevű ízlett a legjobban, annak is a jéghideg, csapolt változata.
Ahogy távolodunk a várostól, a hegyek felé néhány kellemes hangulatú taverna esik útba. Errefelé nemcsak az élet egyszerűbb, hanem a tapasok is. Hamisíthatatlan, őszinte és nem kifejezetten formatervezett ételeket kapunk, nem véletlenül vezettek bennünket ide a helyiek. Kemencében sült krumplit hoznak ki, amit sóval és olívaolajjal ízesítve kanalazunk a kicsit kérgesre sült héjából. Következőként egy tál vékonyra szelt grillezett sonkát kapunk, aminek isteni ízét a hozzá társuló látvány, és illat megsokszoroz: 2 darab többkilós pácolt sonka forog komótosan a nyársakon, innen nyisszantanak le vékony szeletkéket a puhára és ízletesre sült húsból.
Mivel nem sokkal ebéd után tértünk be ide, a harmadik tál tartalmát már kicsit szuszogva tüntettük el, pedig az sem kevésbé volt finom. A vendéglős térült-fordult egyet, és megjelent egy tucat főtt gambassal. Emelem kalapom azok előtt, akik "szakszerűen" lecsavarják a rákok fejét, élvezettel kiszippantják belőle a fura színű és állagú löttyöt, majd 2 mozdulattal elegánsan kifordítják a páncéljából, a harmadik mozdulatot pedig a farok lecsavarása jelenti.
A falukban gyakran adnak tapasként néhány szem zöld olívabogyót, vagy egyszerűen mogyorót, sós mandulát, sózott csicseriborsót, és napraforgó-, vagy tökmagot. Kifejezett kedvencem az apró puha zsemlékbe pakolt frissen sült fokhagymás hús, és a morcilla. Ez utóbbi egy spanyol véreshurka, finom, különleges fűszerezéssel. Bábeli zűrzavar támadt, amikor az asztalnál a fűszerezése után érdeklődtem, ugyanis ahány család, annyi módon ízesítik. Hagyma, kardamom és fahéj szinte mindegyik felsorolásban előfordult, de az ánizs és a tök sem ritka alkotóeleme. Egy darab friss kenyérrel számomra ez a non plus ultra a tapasok között.
S ha már szóba jött az apró puha zsemle...Szinte minden falunak, vagy kisvárosnak van egy pékje, aki házhoz szállítja a kenyeret stb . Nekünk Paco, a helyi pék hozta reggelente a friss pékárut. Pontban 9-kor dudált a ház előtt, és türelmesen kivárta, amíg kikászálódik valamelyikünk az ágyból. A kis fehér furgon nyitott ajtajain csak úgy áradt a még meleg kenyerek és sütemények étvágygerjesztő illata. Sehol másutt nem ettem még olyan finom és könnyű leveles tésztát, amilyet Paco süt, és a töltelékei is páratlanok. Néhány éve még csak a hagyományos, sáfránnyal sárgított tésztájú, cukros tetejű péksüteményeket készített a kenyerek mellett, viszont évről évre finomabb és "trendibb" lett a kínálata. Itthon visszasírom a reggeleket, amikor csak a ház elé kellett menni a finomságokért.
Utolsóként megemlítem azt a 2 dolgot, amit elemózsiaként magammal vinnék egy lakatlan szigetre: serrano sonka és tinto de verano, vagyis nyári bor. Véleményem szerint valóban ez a legnyáriasabb ital ami létezik. Otthon is lehet vele kísérletezni, vörösbor és pl. sprite vagy más szénsavas limonádé keverékével, de ha már limonádé, akkor a casera a legjobb erre a célra. A készen kapható keverékek közül a Sandevid márkanevű ízlett a legjobban, annak is a jéghideg, csapolt változata.
1 megjegyzés:
Asszem most bereggelizek másodjára is! Szívesen olvasom az írásaidat és remélem egyre gyakrabban lesznek hosszú képes/szöveges beszámolóid!
Üdv: Andi
Megjegyzés küldése