július 27, 2008

Török pide

A fene tudja mit álmodhattam az éjjel, de reggel avval ébredtem, hogy nekem török pidét kell sütnöm ma. Van ilyen. Bár most, hogy visszapörgettem a tegnap késődélutáni bevásárlást, egy kulcsfontosságú élmény jutott eszembe, ami talán megmagyarázza a dolgot. Török hentesnél jártam, és különösebb cél nélkül valami inspirálót kerestem a pultban. Néhány birkalapockán, csontos borjúnyakon, bárányvesén, brutális csirkecombokon és frottírtörölközőn, akarom mondani pacalon kívül nem sok minden unatkozott az üveg mögött. Sőt a hentes is nagyon unalmasnak találhatta a választékot, mert bő 5 percig színét sem láttam. Na de egyszerám előlépett a színfalak mögül, ott állt előttem teljes pompájában, és rondán rámnézett (ez kb. annyit jelent nála, hogy : "-Tessék parancsolni hölgyem") Naná, hogy vettem a lapot, és mivel ugye semmiképp nem szerettem volna próbára tenni a türelmét, ripsz-ropsz rákérdeztem, hogy "-Ugye nincs már darálthús?" (Ne tessék rosszra gondolni, én az esetek nagy többségében magam darálom a húst, de ennél a hentesnél gyakrabban kivételt teszek, még ha nagyon vérszomjasan is méreget) Mély hangon valami nem túl barátságosnak tűnő dolgot mormogott az orra alatt, odamutatott egy üres edényre, és elindult a hűtőház felé. Ekkor még nem voltam benne biztos, hogy hallotta-e mit kérdezek, vagy egyáltalán megértett-e, de akárhogy is, én nem mertem elmozulni onnan amíg nem egyértelmű a szitu. Miközben várakoztam, elmerengtem rajta, vajon hogy reagált volna, ha mondjuk kocsonyahúst, vagy valami jófajta szalonnát kérnék tőle véletlenül, merő meggondolatlanságból. Még mielőtt szárnyra kélt volna velem a fantáziám, kinyílt a hűtőház nehéz ajtaja, a hentes nagy kényelmesen kihozott egy fél ökröt a vállán, odacsapta az előkészítőasztalra és bőszen összakaszabolta. Aztán már csak úgy "rotyogott" kifele a daráló tárcsáján a gyönyörű marhahús. Mindeddig magányosan álldogáltam a pult előtt, de hirtelen vagy hatan is beálltak mögém. Közvetlen mögöttem egy középkorú párocska azon tanakodott, hogy vajon 3, vagy mégis inkább 4 kilót vegyenek a darálthúsból? Ekkorra már vagy 20 kilónyit átnyomott a jóember a darálón, majd előrejött a nagy edénnyel, és odavágta az üvegpult mögé a húst. Várakozásteljesen, és továbbra is fenyegetően nézett velem farkasszemet, de most már szavak nélkül is értettem, hogy ez azt jelenti: "-Mennyit?" Habozás nélkül, látszólag határozottan rávágtam, hogy "-Két kilót!" Ha azok mögöttem ketten négyet, akkor nekem is muszáj volt legalább kettőt vinni, igaz eredetileg csak 25 dekát szerettem volna, és még ekkor se lett volna konkrét tervem, hogy mihez szeretném felhasználni. (na de ebben a helyzetben egyszerűen nem mertem ilyen keveset kérni) Erre mintha megenyhült volna az ember tekintete, úgy odavágta nekem a kimért húst, hogy csak úgy csattant a csomag a pulton, én hálásan megköszöntem, és elslisszoltam. Az egész ceremónia nem kevesebb, mint nyomasztó 16 percig tartott. Nem csoda, ha álmomban is kísért a török hentes!

Tudom, tudom, a darálthús nagyon kényes dolog, főleg ilyenkor nyáron nem jó vele mókázni, de mivel harmatosan friss volt, egyből szétadagoltam, vákumfóliáztam és egy kis adag kivételével az egészet lefagyasztottam. Reggelre megérett bennem ennek a kis adagnak is a sorsa: Pide.

Kedves olvasó, ha még nem untad el az életed a 2 kilónyi darálthúsról írt kisregényemen, akkor máris folytatnám a recepttel:

A tészta hozzávalói:
  • 50 deka liszt
  • 1 tasak szárítottélesztő
  • 5 púpos evőkanál natúr joghurt, 3,5%-os
  • 2 tk. só
  • 1 tk. cukor
  • 1 tojás
  • 1 kis pohár olvasztott vaj (kb. 1-1,5 dl)
  • langyos víz
A hozzávalókat egy keverőtálba teszem, és annyi langyos vizet adagolok hozzá apránként, amennyit felvesz (kb. 2-3 mokkáscsészényit). Egy szép sima, rugalmas, és nem túl kemény tésztát dagasztok belőle, majd letakarva a duplájára kelesztem. Közben elkészítem a töltelékeket:

A következő mennyiség 8 pide megtöltéséhez elegendő:
  • 35 deka darált marhahús
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 ek. olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 púpos ek. paradicsompüré
  • 1 hegyes zöldpaprika
  • 1 nagy paradicsom
  • 1 kis csokor petrezselyem
  • só, őrölt feketebors
  • 1 tk. pirospaprika
  • 1 tk. darált cseresznyepaprika (ha gyerekek is esznek belőle, akkor ez jobb, ha elmarad)
A felaprított hagymát megfonnyasztom az olajon, rádobom a húst, és morzsásra sütöm. Amikor már kezd pirulni, hozzáadom a szétnyomott fokhagymát, az apróra kockázott paradicsomot, a szintén apró kockákra vagott paprikát meg a paradicsompürét, a cseresznyepaprikát és a pirospaprikát. Folyamatosan kevergeve addig sütöm, amíg a paradicsom és a paprika is megpuhul. Félrehúzom, belekeverem a nem túl finomra vágott petrezselymet, ha kell még sózom és borsozom, majd hagyom teljesen kihűlni. Egy sűrű -de nem száraz- kanállal kenhető fűszeres húskrém lesz a végeredmény.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, összegyúrom és 12 egyforma darabra osztom. A darabok mindegyikét nagyon vékonyra és hosszúkásra nyújtom, mégpedig épp olyan hosszúra, mint amilyen a tepsi amibe belerakom, és kb. 12-13 cm szélesre. Egy tepsibe 4 csík fér, tehát 3 tepsit készítek elő. A kihűlt tölteléket egyenletesen rákenem a tésztákra, de egy 1,5-2 cm-es peremet szabadon hagyok. A peremet ráhajtom a töltelékre, a végeket pedig összenyomom. (némelyikre egy kis sajtot is morzsolok) Letakarva 15 percig pihentetem, majd tej+tojássárgája keverékével lekenem a széleit és 180°C fokos sütőben kb.15-20 perc alatt készre sütöm.

Az utolsó tepsi, vagyis a maradék 4 pide sajtos tölteléket kap. Ehhez 25 deka fetát, vagy mint az én esetemben egy enyhén sós és lágy birka frissajtot (egyenesen erdélyből kaptam) összemorzsolok, elvegyítek egy csokor vágott petrezselyemmel és a tésztára simítom. A tetejét friss paradicsomszeletekkel borítom be, picit sózom, olajjal megcsepegtetem behajtom a széleit, lekenem tojással, megszórom feketeköménnyel és ugyanúgy megsütöm mint a többit. Melegen, langyosan, sőt még hidegen is nagyon finom! Ennél kisebb adaggal nem érdemes kezdeni, legfeljebb megduplázni, ugyanis még nézni se lehet olyan gyorsan, mint amilyen sebesen elfogy!



19 megjegyzés:

Millie írta...

Nagyon előttem volt az egész jelenet :-D
Jókat mosolyogtam rajta! A pidék pedig csodásan néznek ki!Mi tegnap muszakát ettünk, a bárányhús természetesen a töröktől jött :-D

Gabah írta...

Ez nagggggyon jóóóóó!!! Már láttam magam előtt a hentest, kezében a nagykéssel, amikor meghallja a "25 dekát"... :-)))))
A pidék gyönyörűek! Mindenképp ki kell próbálnom!

Ottis írta...

Szia!Nagyon kívánatosak ezek a pidék!Én még soha nem vettem fél kilónál többet darált húsból :-)

bodza írta...

Fantasztikus a látvány! Le a kalappal! Azóta csorog a nyálam pide után, mióta láttam a tv-ben egy műsort és ilyet csinált a török. A hentes meg :)))) remélem nem vette el a kedved attól, hogy máskor is nála vásárolj :)

chriesi írta...

Juj de guszták!

Kdatta írta...

:o)) Kedves kis történet, azt hiszem jogos a 2 kiló hús, én is vettem volna, ha ilyen szívesen szolgálnak ki. :o)))
Ha már rendszeresen olvaslak, úgy gondoltam, hogy kapsz is valamit cserébe. ;o) Köszi a sok ínycsiklandó receptet meg a szépséges fotókat! Kukkants be kérlek a blogomra, hogy átadhassam! :o))

Pirikenagyi írta...

Én a sztoryt is nagyon élveztem!!

Maci írta...

Kata, köszönöm! Nagyon jólesik amit írsz! :o)

Maci írta...

PIRIKENAGYI!!! :o))))

Névtelen írta...

Felénk sincsen török hentes, de interspuri igen. Marha husi yes!
Ma "török pide" napot tartottunk.
Nem volt ideje kihülni, nagyon fincsire sikerült.
Üdv. Marcsi

bisziboszi írta...

Jelentem a recept tökéletes, és nagyon finom! Köszönöm szépen! A sikereket is...

Mamma írta...

Ezen a történeten én is nagyon jót szórakoztam:-))
Bár az én török hentesfiúm egy vidám (és kommunikatív:) fickó, de én is kivárom őt, ha épp az *öreg* áll a pult mögött:-)))

(Most azt várom, milyen török finomságokat készítesz még a maradék darálthúsból:-)))

Maci írta...

Mamma, nem mondom, hogy megengedném neki, hogy fát vágjon a hátamon, de ameddig ilyen gyönyörü friss húst kapok nála, addig úgy csapkodhatja felölem a marhákat, ahogy neki jólesik ;o))) Még van 1-2 adag hús, szóval nem egyhamar szabadulok az emlékétöl!

Sajtkukac írta...

Maci, ezek gyönyörűek! Muszáj kipróbálnom, rögtön holnap. A sztori pedig igazán szórakoztató volt, jót mosolyogtam.

O.

Névtelen írta...

szia.véletlenül tévettem ide, de azthiszem máskor is benézek!köszi a recepteket!!ki fogom próbálni!

Névtelen írta...

Kedves Maci,
Kb. 30 jollakott vendegem kuldi udvozletet, koszonik a finom receptet, amit ugyan nem baranyhusbol keszitettem, csupan jo es friss daralt pulykabol. A vegeredmeny egy vadito, inycsiklandozo talca kis csonak lett, aminek meg a morzsajat is felnyaltak.
Koszonom, kuldj meg ilyen jo recepteket!!!!
Udvozlettel,
Annamarie Mikola

Névtelen írta...

Szeretnem megkerdezni,hasznalhatok-e a teszta keszitesenel tejfolt a joghurt helyett,mivvel allergias vagyok a joghurtra.

Petra írta...

Nagyon jopofa leiras, gyönyörüek a kepek is! Üdvözlet Törökorszagbol! :)

anna írta...

hahoo maci,
szuper ez a teszta, vmit viszont elronthatok: nekem teljesen kinyilnak a sutes soran. van vmi otleted?? (igyekeztem jol lenyomkodni oket pedig.)
remelem veled minden rendben!!
anna

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails