szeptember 20, 2007

Cannoli

Giorgio Locatelli vitt rá először, hogy saját magam süssek itthon cannolit, az ő egyik műsorában láttam, hogyan lehet házilag is elkészíteni. Elég babrás volt, viszont megérte, mert nagyon finom. A tésztája diós volt, és egyenként kellett a fakanál nyelére feltekerni sütés után. Szicíliából származik ez az édesség, ahol spéci bambusz-, vagy alumínium csövecskékre tekerik a kerek lapokká kinyújtott vékony tésztát, majd bő olajban megsütik. Mikor kihűltek, egy finom krémmel töltik meg, mégpedig kandírozott gyümölcsökkel, keserűcsokival, cukorral, narancshéjjal és pici narancslével kikevert ricottával. Na ez lenne a kézműves változat. A lusta asszony verziója -lásd fent- úgy készül, hogy megveszi a boltban a kész cannolit, és egy villámgyorsan kikevert csokis-narancsos ricottakrémmel tölti meg. Gyors, és finom desszert.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

mehetek felfedezőútra, hogy vajon Brüsszelben is lehet-e kapni ilyen tölteni való sütikét? Szerinted? Üdv: Bora

Maci írta...

Olasz élelmiszerboltban próbálkozz, nagyon valószínü, hogy ott találni fogsz!

fakanál írta...

na látjátok, nekem biztosan nem kell felfedezőútra indulnom Pesten, hogy biztosan tudjam: ilyet itthon nem kapok:(

pirikenagyi írta...

Egy-két-há-négy-öthetes "Konyha és szakácsművészeti tanfolyam" elvégzésének lehetőségét keresem bentlakással, szolid áron - a Macikonyhán

Maci írta...

@fakanál: ne keseredj el, belinkeltem a receptet, amely alapján otthon is megsütheted.;o)

@Pirikenagyi :o))))))))))

Mamma írta...

Az eredeti cannoli valódi művészet, és valóban nem egyszerű:-)) már én is bepróbálkoztam vele, miután évekig kerestem ilyen kis fémcilindereket, egy festetlen seprűnyél is megtette, csak kell hozzá egy barkácsolni szerető férjembör:-)))
A te verziód is rejt azért komoly nehézségeket, főleg a formázása! Nagyon hasonlít az én manduláskosárkámhoz, szóval tudom, miről beszélek:-)) a krém viszont már könnyen veszi az akadályt, szóval érdemes elkészíteni!!

Ugye szólsz, ha beindítod a szakácsművészeti tanfolyamodat?:-)) Máris jelentkeztem a spanyol szekcióba!

Maci írta...

@Mamma: tudom, tudom, dilettáns módra sikeredett a home-made cannolim, de mentségemre szóljon, hogy magát a "mestert" majmoltam, tehát ahhoz képest még emberesek lettek, ha nem is eredetiek. De legalább ízlett ;o)
Hiszed vagy nem, én is régóta hajkurászom a sütöcilindereket, de még a legolaszabb boltban is csak lesajnálóan mosolyognak mikor rákérdezek, a válasz pedig:ilyen biz´csak itáliában létezik. A férj bevonását is megléptem már, de én seprünyél helyett "belógatható alumíniumcsöveket" magyaráztam neki. Szóval ugye nem csoda, ha mai napig sincs cannoli sütöm ;o))))

Mamma írta...

Először is, Maci, szögezzük le, hogy a Te cannolid nem dilettáns! Csak picit más, az ízére pedig egyértelműen tudok a hozzávalókból következtetni!:-) Ropogós és zamatos!
Ez a belógatható cső tetszik! Épp vizualizálom:-)
No, akkor javaslom, hogy keressük együtt a cilindereket, ha pedig én látok először, szívesen megleplek egy szettel:-))) Ha még érdekel:-)

Maci írta...

Ok Mamma, benne vagyok!;o)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails