Puha lepénykenyér - Molletes

Eszembe juttatta tegnap Limara, hogy milyen régóta szeretnék én is végre lepénykenyeret sütni. Puha, nem ropogós tenyérnyi lapos kenyérkét, ami elég vékony ahhoz, hogy megpakolva is kényelmesen bele lehessen harapni. Az andalúzok molletes de antequera nevű lapos zsemléje lebegett előttem, de csak toltam magam előtt a kivitelezést, mint éhes kutya az üres edénykéjét. A receptben, amit egy ideje a kedvencek között őrizgetek, egy érdekes öregtészta készítési móddal ismerkedtem meg, bár lehet, hogy ez nem egy új dolog, de én még nem találkoztam vele. Expressz-vízenkullogó-öregtésztának nevezem, mert egy nagyon jópofa módszer alapján hihetetlenül gyorsan készül el.
A molletes bedagasztott tésztáját a tradíció szerint legalább 12 órán át kell hidegen keleszteni. Ezután a megformázott lepénykéket olajjal lekenve újabb 6 órán át illik kelni hagyni. Ha jól időzíti az ember, akkor ez nem is olyan macerás. Este be lehet dagasztani, másnap reggel megformázni, délben pedig készre sütni. Én ezt most valamennyire leegyszerűsítettem, ugyanis este dagasztottam be, reggel 7-kor a tepsire raktam a lepénykéket leolajozva, és 2 óra múlva megsütöttem. Valamikor megpróbálkozom a hagyományos hosszú kelesztési idővel is, de én így is teljes mértékig meg vagyok elégedve a kenyérkékkel. Félbevágva, megpirítva, durva reszelőn lereszelt friss paradicsommal és olívaolajjal meglocsolva a tengerparti nyaralást juttatja eszembe...

Puha lepénykenyér
Molletes de antequera

Expressz-vízen kullogó-öregtészta:

• 12 g friss élesztő (ez egy morzsányival több, mint egy egész kocka élesztő negyede)
  
• 85 g liszt (tönkölylisztet használtam hozzá)
• 50 g langyos víz

A fenti hozzavalókat a kenyérsütő üstjébe rakom és nehány perc alatt gombóccá dagasztatom. Közben egy nagyobb, mélyebb tálba meleg vizet eresztek, majd belerakom a tésztagombócot. Folpackkal lefedem a tálat, és megvárom, hogy teljesen felemelkedjen a megdagadt tészta. Közben az üstbe készítem a többi hozzávalót:

• 600 g kenyérliszt
• 50 g olívaolaj
• 1 ek só
• 1 tk cukor
• 350 g langyos víz

Amikor felemelkedett a víz tetejére a tésztagombóc, kimerem, és hozzáteszem a többi alapanyaghoz. Rövid dagasztásra állítom a gépet, majd amikor szépen összeállt a tészta, akkor átrakom egy vékonyan kiolajozott tálba, fóliával lezárom és a hűtőbe teszem. (én éjszakára, kb. 11 órán át hagytam bent)

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, kinyomkodom belőle a levegőt és 12 részre osztom. Gombóccá gyúrom a darabokat, majd tenyérnyi nagy, ujjnyi vastag ovális lepényekké nyújtom. Sütőpapírral kirakott tepsire helyezem őket (6 darabot egy tepsire) és olajjal vékonyan megkenegetem. Folpackkal letakarom, erre egy konyharuhát borítok, és 2 órán át kelni hagyom a konyhában. A sütőt hőlégkeverésnél 190°C fokra előmelegítem. Ahogy Limara írta, Latsia tanácsára jégkockát lehet dobni a sütő aljába, és ez valóban egyszerűbb, mint vizet locsolgatni, vagy edénykébe vizet betenni. 15 perc alatt szép világosra sütöm a lepényeket, majd miután kiveszem, azonnal letakarom őket konyharuhával, hogy visszapuhuljon a kérgük.

A recept forrása a Ma Petite Boulangerie , ahol fázisfotókat is találhattok!