Amela szerb pogácsája

Gyakran emlegetett bosnyák szomszédasszonyomtól, Amelától tanultam ezt a receptet is. Ünnepnapokon kenyér helyett mindig pogácsát süt, sokszor még a lasagne mellé is. Eleinte nem tudtam eldönteni, mi lep meg jobban, hogy szerb pogácsának nevezi, vagy, hogy lasagne mellé süti. Mert, hogy pl. a bableveshez szerintem jobban illik, de mint tudjuk van aki a hagymát is hagymával, hát akkor a lasagnét miért ne lehetne kenyérrel? Na de a lényeg, hogy ő is, de főleg az anyukája nagy mestere a pogácsának. Sokszor nem hiszek a szememnek, hogy milyen tökéletes leveles csigák aranylanak a nagy jénai tálban, amiben süti, kár tönkretenni a látványt. Csodaszép na, mindig is ilyet szerettem volna én is. A napokban el is kértem a receptet tőle, amit egy kis rajzzal kiegészített, mert nem mindegy ám, hogy hogyan tekerjük azokat a csigákat! Megsütöttem. Isteni finom lett, még ha  messze nem is olyan szép, mint nála, de talán valamikor én is nagymestere leszek, ha sokat gyakorlom. A teteje a vajtól lesz ropogós, a belseje puha és foszlós, imádom!

 

Amela szerb pogácsája

• 1 kg kenyérliszt
• 1 tasak szárított élesztő vagy ¾ kocka friss élesztő
• ¼ l tej
• ¼ l langyos víz
• 1 ek cukor
• 2 tk só
• 3 ek olaj
• 2 tojás
• 25 deka puha vaj a rétegezéshez

A friss élesztőt egy kevés tejben egy mokkáskanál cukorral elkeverem és felfuttatom. A lisztet egy tálba szitálom, a közepébe csinálok egy mélyedest, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, a vizet, a tejet, beleütöm a tojásokat, hozzáadom a cukrot és az olajat, a szélére pedig 2 teáskanál sót szórok. Összaállítom a tésztát, és ha kell, akkor még egy kevés víz vagy tej hozzáadásával egy közepesen kemény sima tésztává dagasztom. A kelesztőtálat egy kicsit kiolajozom, a tészta tetejét szintén megkenem olajjal és fóliával letakarom. Kb. 2 órán keresztül hagyom, hogy kényelmesen megkeljen.

A megkelt tésztát vékonyan  lisztezett deszkára borítom, alaposan kinyomkodom belőle a levegőbuborékokat, újból átgyúrom és egy hoszúkás ruddá formálom. 8 egyenlő részre vágom a tésztát, és kis cipókat formálok belőle. A cipókat egymás után kb 18-20 cm átmérőjű ujjnyi vastag lappá nyújtom. A lapok tetejét az tolsó kivetelével bőségesen megkenem vajjal és egymásra fektetem őket.

A 8 rétegű tészta alját és tetejét is meglisztezem egy kicsit, és egyenletesen kinyújtom egy kb. 40 cm átmérőjű lappá. 4 cikkbe vágom a tésztát, majd egy kb. 4-5 cm széles csíkot körbevágok rajta pizzavágóval. Ezután a belső cikkeket újabb 4-4 cikkre vágom. Így 4 darab hosszúkás csíkot valamint 16 kicsi cikket kapok. A könnyebb érthetőség kedvéért feltettem Amela rajzát is, ami a felvágást szemlélteti. A 4 csíkot csigává tekerem és a kivajazott ovális sütőforma közepére helyezem. A 16 kicsi cikket szintén feltekerem és a 4 nagy csiga köré ültetem őket. Amikor megtelt a forma, a maradék puha vajjal bőven megkenem a tetejüket. Lazán letakarva egy óran át hagyom kelni, közben előmelegítem a sütőt 200°C fokra  alsó felső lángnál. Kb. 1 óra latt szép aranybarnára sütöm.

Utólag még egy kis kiegészítés:  33x26 cm-es kerámiadényben sütöttem, ennél kisebb edényt ehhez a mennyiséghez ne használjatok! Egy magasabb falú zománcos tepsi is megteszi talán, de ha túl kicsi a forma, kimászhat belőle a tészta, és az bizony nem túl kellemes élmény....

A héja ropogós, a belseje puha, foszlós...