Grillázsos-narancsos marcipánpralinék

Még mindig hideg a sütőm, és annyira élvezem a pralinégyártást, hogy nem is hiányzik, hogy bekapcsoljam. Ezer éve nem csináltam grillázst, pedig gyerekkoromban semmit sem szerettem jobban, mint a diógrillázst, ráadásul langyosan, még picit ragacsosan, frissen gömbölygetve. A pirított cukros diónak semmihez sem hasonlítható íze és illata van, nameg annyi kalóriája, hogy minden egyes falat után illene meggyónni a bűneinket. Még szerencse, hogy most rá lehet fogni mindent az adventra, és ennek leple alatt rengeteg bűnös kalóriát elcsemegézhetünk. A megbánás persze legkésőbb a bikiniszezon beköszöntével utolér, de akkor már túl késő, igaz nem kötelező megenni egy rakományra valót, hanem el is lehet ajándékozni a kollégáknak, barátnőknek. (hízzanak inkább ők!)

• 20 deka marcipánmassza (Zentist vagy Schwartaut veszek a legszívesebben)
• 10 deka karamellizált cukorból és dióból készült grillázs
• 5 deka cukrozott narancshéj
• rum vagy Cointreau
• étcsoki
• dióbél

10 deka cukrot 2 evőkanál víz hozzáadásával állandó kevergetés mellett szép világosra, aranybarnára pirítok. (Akkor kezd el színt kapni, amikor elpárolgott belőle a víz) Ekkor belekeverek 5 deka durvára darabolt diót, és addig kevergetem, amíg a borostyánszínü karamell teljesen bevonja a diódarabokat, és már lehet érezni a pörkölt dió illatát. Olajozott kőlapra (teflonba, olajozott alufóliára vagy fémlapra) öntöm, és hűlni hagyom. (egy részét kihűlés után azonnal elkapkodtuk, így maradt 10 deka) Amikor megszilárdult teljesen, darabokra tördelem, és gépben durvára aprítom. A marcipánt összegyúrom a grillázzsal, a finomra aprított narancshéjjal és rummal vagy narancslikőrrel. Fóliába csomagolom és 1-2 órára a hűtőbe rakom a masszát, hidegen ugyanis könnyebben lehet vele dolgozni, kevésbé ragad.
Kb. 30 egyforma darabkára vágom az ízesített marcipánt, és gömbölyűre formálom a darabokat. A csokit megolvasztom (gőzfürdő felett, vagy mikróban) majd egyenként az olvasztott csokiba mártom a golyókat, lecsepegtetem, és sütőpapírra rakosgatom őket. Felezett diót nyomok mindegyik praliné tetejébe, még ameddig folyékony a csoki. A mártogatást nagyon megkönnyítik a pralinévillák. Van köztük 2 és 3 ágú, amelyeknek előnye, hogy hosszabbak és vékonyabbak, mint a közönséges villáé. Én a képen látható szetet használom.


Utólag jutott eszembe, hogy ízesítésen tetszés szerint lehet variálni: rummal+grillázzsal vagy narancshéjjal+narancslikőrrel, tehát nem muszáj összekombinálni a grillázst és a narancshéjat. Az alkoholnál viszont fontos szerintem, hogy csak 1 fajta kerüljön bele, és annak az egynek érvényesüljön az aromája.