Amikor először kóstoltam cukrozott szárított epret, nagyon meglepődtem azon, hogy milyen tömény, édes és ragacsos. Sokkal inkább gondolnám róla, hogy kandírozott, de mivel elképzelni se tudom, hogy milyen technikával készülhet, meg kell elégednem a csomagoláson feltűntetett "szárított" jelzővel.
A képen látható ragyogó piros szín egy bizonyos alluravörös nevezetű, kétes hírű ételfestéknek betudható. Kiábrándító, na de azt mondják, hogy "ajándék lónak ne nézd a fogát..."
Nagyon érdekelne, hogy házilag vajon hogyan lehet aszalni vagy kandírozni epret, de eddig még nem találtam egy bizalomkeltő leírást sem. Főleg olyanra gondolok, amihez nem kell külön spéci konyhaeszközökre és berendezésekre beruházni, és színezékek meg egyéb trükkök nélkül is működik, az eredmény pedig legalább annyira elfogadható mint ez a belga szemfényvesztő készítmény.
Arra az esetre, ha valamikor sikerülne sk epret aszalnom, félretenném ezt a receptet. Valószínűleg le kell majd mondanom a babarózsaszín tésztáról, ami festék nélkül is pihe-puha és jóízű lenne.
- 6 deka szárított eper
- 10 deka cukor
- 3 tojás
- 12,5 deka puha vaj (fél csomag)
- 10 deka liszt
- 1 tk. sütőpor
- késhegynyi só
Az epret finomra pürézem a mixerben. (mivel a pici mixerben egybeállt, egy keveset elvettem a felütött tojásokból, és simára mixeltem vele) A puha vajat kikeverem a cukorral és sóval, majd apránként beledolgozom a tojásokat, végül pedig az epret. A sütőporral elkevert lisztet kézi habverővel forgatom bele, majd papírkapszlival kibélelt muffinformába kanalazom a tésztát. (Mini-muffinformába csak egy csapott teáskanálnyi tészta kell, ha ugyanis bővebben kerül bele, akkor a képen látható módon kinövi a formát. ) 175°C foknál 12-15 perc alatt készre sütöm. Kb. 30 minimuffinra elegendő ez a mennyiség.
9 megjegyzés:
nagyon cukik lettek!
hmm, hát ha nem fog esőre állni az idő, akkor az erkélyen/padláson is lehet szárítani, igaz az epernek magas a víztartalma, úgyhogy nem tudom mennyire lenne sikeres. Még nem csináltam ilyet, mert a piacon van egy szárított gyümölcsös stand nagyon széles választékkal ;)
Ez bizony kandírozott, még ha nincs is ráírva.... Legalábbis szerintem. Ami nálunk lenni szokott és így néz ki, arra rá is van írva.
A "szárított" verzió műzlikben szokott lenni, pici kocka, rózsaszínű, szivacsos és inkább savanykás, mint édes! Na, mondjuk én se tudom, hogy azt hogy csinálják, de ami itt a képen van, azt lefogadnám, hogy kandírozott!
Nem, nem, a müzliben lévő rózsaszín eper az valami pelyhesített verzió, van is vmi különleges neve az eljárásnak, (rá szokták írni a zacsira) csak most nem ugrik be!
Igen, ez a nagyon édes, Maci-féle pedig kandírozott, magától nem lehetne sem ilyen állaga, sem ilyen színe.
A szárított eper sztem kis összeaszott barnás valami kéne hogy legyen..
Igazatok lehet, és én is inkább a kandírozottra tippelnék, mert tömör, töményen cukros és ragacsos... Bár létezik szárított és cukrozott papaya ananász, meg mangó is ebben a kategóriában, ami szintén hasonló állagú, de szerintem azok garantáltan nem kandírozottak. Szóval röviden és velösen: nemtom!
A müzliben lévö, azt hiszem szárazjéggel szárított eper(remélem nem mondok túl nagy hülyeséget) teljesen más, sokkal élénkebb színü, könnyü és szinte pehely szerü, mellesleg nem is édesített.
Na de most már tényleg égetöen érdekelnének az eperszárítás és kandírozás titkai! Annak, aki elárulja a hogyanját, az elsö sikeresen elkészített adagból szívesen küldök kóstolót!
ld. pl. itt
címet majd mailben küldöm ;)
Beatbull;o) Többek között ezt is olvastam, de nem tudom elhinni, hogy ez eperrel is müködne... De lehet, hogy mégis megreszkírozom. Az utolsó felfözéskor szólok neked, és akkor jöhet a cím! ;o)
űa müzliben lévő - úgy emlékszem - iofilizált
Zsófi, azt hiszem a liofilizálás annyit jelent, hogy vákummal, illetve fagyasztva szárítják a zöldségeket és gyümölcsöket. Bár a müzlik csomagolásán talán nem ebben a formában olvasható. Egyébként Ferran Adria nagy müvésze ennek az eljárásnak! ;o)
még nem kóstoltam,de nagyon jól néz ki!!
Megjegyzés küldése