Kókuszhéjban

Húsvét hétfő: jeges eső, hó, ólomszürke égbolt, majd egybefüggő esőfüggöny, 5 percnyi ragyogó napsütés, hirtelen újabb hóesés, majd megint eső és így tovább... Bénultan néztük a színdarabot az ablakon keresztül. Hihetetlen, de fehér húsvétunk volt! Most néhány napos tavaszi ízelítő után (istenem, de szép, ha süt a nap!) újra szürkeségbe burkolózott kint minden. Ilyen hangulat ellen mindig a kókusz a gyógyszerem. Persze sokkal klasszabb lenne, ha az Indiai-óceán közepén egy focipálya méretű szigetecskén sétálva szembejönne valaki, aki 1 $ ellenében csupasz lábakkal felmászna a kókuszpálma tetejére, hogy lehozzon nekem egy friss kókuszdiót, és széles mosoly kíséretében odanyújtsa, miután félelmetes kardjával megskalpolta a tetejét... Na ébresztő, nem jön itt szembe senki, tehát elő a kalapáccsal!

A friss kókuszdiót itthon úgy szoktam feltörni, hogy a bal kezembe veszem, és jobb kézzel pedig a kalapács élével (van egyáltalán éle? na mindegy, ha nincs akkor a hegyével...) a kókuszdióra képzelt egyenlítő mentén addig ütögetem -közben folyamatosan forgatva a kókuszt- amíg kénytelen lesz felpattanni a héja. Ekkor egy tompa hegyű késsel, vagy egy kanállal kifordítom a belsejét, vagy pedig letördelem róla a héját, mikor melyik tűnik épp egyszerűbbnek. A kókuszdió belseje így ebben a formájában már fogyasztható, azaz a vékony barna héjjal együtt. Az alábbi kekszhez azonban ajánlatos egy zöldséghámozóval megszabadítani tőle, hisz csak így kapunk hófehéren ragyogó kókuszreszeléket.

előtte...

utána

Egy finom reszelőn lereszelem a kókusz egy részét, a többit pedig elhordják a gyerekek. Ennek egy részét villámgyorsan vissza is hozzák nagy fancsali képpel, és csalódottan megjegyzik, hogy nem is finom, báhhh ... Na de hogy nekik is finom legyen, a frissen reszelt kókuszból kekszet sütök:

Kókuszos tallér friss kókuszdióból

• 12 deka puha vaj
• 12 deka cukor (lehet nádcukor)
• 1 mokkáskanál só
• 12 deka liszt
• 10 deka frissen reszelt kókuszdió
  
• 1 tk. vaníliakivonat

A vajat és a cukrot habosra keverem belerakom a vaníliát, majd a lisztet és sót. A mixerrel tovább keverem, amíg egy finom morzsa lesz belőle. Ekkor mehet bele a kókuszreszelék, amit alaposan elvegyítek a morzsával. Annál fogva, hogy a kókusz nedves és aránylag zsíros, szépen megnedvesíti a morzsát. Ezek után kézzel már csak röviden össze kell állítani egy kompakt tésztává. Egy kb. 4 cm átmérőjű hosszú hurkát formázok a tésztából, és egy darab kiterített folpackba csomagolom szorosan. Néhány órára, vagy még jobb, ha egy éjszakára a hűtőbe teszem a csomagot sütés előtt. A pihentetési idő után előmelegítem a sütőt 180°C fokra, és 6-8 mm-es szeletkékre vágom a kókuszos tésztát. Sütőpapírra fektetem a korongokat, és kb. 1o-12 perc alatt (sütőtől függően) világosra sütöm, addig, amíg a pereme szépen elkezd pirulni. Finom omlós ropogós!