Cavatelli és orecchiette házilag

A férj Ankarában, a gyerekek iskolában, a parketta szállítása meg szégyenletes csúszásban van. Most egy hétig üresjáratban várhatom a feje tetején álló lakásban, hogy továbbmenjenek a munkálatok, közben pedig folyamatosan tologatom innen-oda, onnan meg vissza az útban lévő bútorokat, és takarítom a soha meg nem szűnő port. Hogy jobban menjen az idő, feltűrtem az ingujjat és tésztagyúrásba kezdtem nagy kényelmesen. Miközben egyenként pöndörgettem a cavatelliket, és fordítottam vissza az orecchiette (fül-)cimpáit, elméláztam az élet értelmén, na meg azon, hogy mi a francnak nem vettem meg készen a tésztát???

Viszont ha már itthon gyúrom, akkor meg is örökítem!

Cavatelli vagy orecchiette

3 személyre:

• 30 deka durumliszt
• 1 jó csipet só
• nagyságtól függően 3-4 tojás
• 1-2 ek. olívaolaj
  

A deszkára halmozom a lisztet, a közepébe nyomott mélyedésbe ütöm a tojásokat, belekanalazom az olajat és sózom. Összegyúrom alaposan, míg szép sima lesz a tészta és már nem ragad, majd egy folpackba csomagolva fél óráig pihentetem. Ezután kb. a negyedét lecsípem, a többit pedig továbbra is a fólia alatt tartom. Ez azért fontos, mert a tészta hamar kiszárad, és elveszti a rugalmasságát. A lecsípett darabkát kb. 1 cm vastag rúddá sodrom, és 2-3 mm vastag szeletkéket vágok le belőle. Ezek mindegyikét egy kiskés segítségével bepöndörítem. (Ha jó az állaga a tésztának, akkor ilyenkor már nem kell lisztezni a deszkát alatta, mert nem fog ragadni.) Ha orecchiettét akarok, akkor nem elég bepöndöríteni, (lásd videó és kép) hanem óvatosan vissza is kell fordítani a tésztadarabkákat, így egy kis mélyedés lesz benne, amiben később szépen megfér a mártás. Nagyon kevés liszttel leszórom, és addig a deszkán szárítom, amíg felforr a főzővíz. Minél tovább szárad a tészta, annál hosszabb lesz a főzési ideje, így pl. ami teljesen megszikkadt az legalább dupla annyi idő alatt lesz al dente. Forró sós vízben addig főzöm, amíg feljön a tetejére + kb. 1 perc. Közben nem árt megkóstolni egyet-egyet, nehogy túlfőjön. A vízből egyenesen az előkészített mártásba szedem a tésztát.

A lisztnél persze lehet variálni, és ízlés szerint keverni a durumlisztet kevés fehérliszttel és tönköllyel, szójaliszttel, vagy hajdinaliszttel. A durumlisztes tészta állaga sokkal rugalmasabb és formatartóbb is, mint a sima liszből készült, emellett szerintem finomabb is.

Mire elkészültem a tésztapöndörgetéssel, már alig maradt pár percem a mártásra, az éhesek ugyanis már úton voltak hazafelé. A rukolás sajtmártás viszont elképesztően gyorsan megvan , emellett praktikus is, mert olyan sajtokat ( akár maradék darabokat is) használok hozzá, ami éppen a hütőben akad: krémsajt, ömlesztett, cheddar, gorgonzola, roquefort... így tovább.

Rukolás sajtmártás

• 2 dl tejszín
• 10 deka gorgonzola
• 5 deka pecorino romano
• 1 csokor rukola
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1-2 ek. olívaolaj
• bors, nagyon pici só, mert a sajtok is sósak
  

A tejszínt egy picit beforralom, majd beleteszem a mixerben felaprított sajtokat, és a zúzott fokhagymát. Amíg alacsony lángon összeolvadnak a sajtok, egy csokor rukolát megmixelek kevéske olívaolajjal, végül a kész mártásba öntöm, de ekkor már nem főzöm. Azonnal belemerem a kifőtt tésztát.

Úgy gondoltam, hogy csupán a leírással és 1-1 képpel nem lehet olyan jól megértetni a folyamatot, mint egy videóval. A következő fimecske nagyon jól személteti, hogy milyen az amikor évtizedekig gyakorolja az ember az orecchiette készítését. Mindegyikük gyönyörű egyforma...

Itt pedig az az érdekes, hogy kés és egyéb segédeszközök nélkül kézzel pöndörgeti a cavatelliket a gyakorlott háziasszony. Ilyenkor kicsit irigykedem!