Mit sütnek a szomszédban?

Ígéretemhez híven karácsony után beszüntetem a süteménydömpinget és átengedem a helyet a diétás és kímélő ételeknek!
Ugyanmár, ilyen kacsát még április 1-én sem eresztenék világnak, tehát komolyra fordítom a szót: természetesen nem lesz fogyókúra és női magazinok sugallta szuperszónikus zsírégető csodadiéták sem! Csak kevesebb lesz a blogon megjelenő süti. Ezt már csak azért is sajnálom, mert már kezdtem hozzászokni a kényelmes fényképezgetéshez, a meleg ételeket ugyanis sokkal nehezebb szépen megörökíteni.
Az idei adventi sütiszezont 2 szomszédból ellesett finomsággal szeretném búcsúztatni. Mindkettő olyan oldalakról származik, amelyeket nagyon szívesen olvasok. A biscottit Chili und Ciabatta oldalán találtam, a rugelach tekercseket pedig a Smitten Kitchen-ben. Utóbbi egyszerűen megőrjít a csodaszép és természetes ételfotóival, az elsőhöz pedig azt hiszem nem szükséges hozzáfűzni semmit, hisz a legtöbb megszállott blog-olvasó már rég ismeri, és tisztában van vele, hogy miről áradozok! Na de nem is ragozom tovább a dolgot, győződjön meg mindenki saját szemével mindkét hölgyemény brilliáns munkájáról!

Tőzegáfonyás-pisztáciás biscotti fehércsokival

• 40 deka liszt
• 2 tk. sütőpor
• 0,5 tk. só
• 20 deka cukor
• 3 nagy tojás
• 2 ek. olaj
• 2,5 tk. amaretto
• 12 deka natúr pisztácia
• 12 deka aszalt tőzegáfonya
• 7,5 deka durvára darabolt fehércsoki

A tojásokat a cukorral, amarettoval és az olajjal habosra keverem, majd hozzáadom a sütőporral és sóval elvegyített lisztet. Miután simára kevertem az egészet, beleforgatom a pisztáciát, és a tőzegáfonyát, végül pedig a fehércsokit. (Mivel nem volt elég pisztáciám, pekándiót raktam helyette a tésztába.) Sütőpapírral kibélelt tepsire kanalazom a tészta felét egy 30 cm hosszú, 7-8 cm-es rudat formálva, majd a másik felével is ugyanezt teszem. Vizes kézzel simára tapicskolom (S.J. után szabadon) a rudak felületét, és 175°C fokra előmelegített sütőbe tolom 30 percre.

A sütő hőmérsékletét visszaveszem 160°C fokra miután megsültek a biscotti rudak. Mikor egy kicsit kihűltek, srégen 1 cm-es szeletekre vágom, majd rácsra téve visszateszem a sütőbe további 20 percre. Halványsárgára és ropogósra sülnek.

Forralt borba, vagy kakaóba/kávéba tunkolva, sőt még egymagában is nagyon finom ropogtatnivaló, akárcsak a következő csemege. A tökéletes rugelach tekercsek képei szabályosan megbabonáztak, alapnak viszont a már jól bevált receptemet vettem. A dió és a cukor mennyisége ízléstől függően lehet több, vagy kevesebb, itt nem szoktam méricskélni.

Rugelach tekercsek

• 30 deka liszt
• 25 deka szobahőmérsékletű vaj
• 25 deka Philadelphia krémsajt
• 1 mokkáskanál só
• 12 deka porcukor

• 2-3 ek. világos mazsola
• baracklekvár
• 1 mokkáskanál fahéj
• durvára darált dió
• barnacukor
• fekete mazsola (piros szőlőből)
• fahéjas porcukor

A tészta hozzávalóit gyorsan összeállítom, majd folpackba csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. (Vagy fél órára a mélyhűtőbe) A hűtőből kivéve 2 egyforma részre osztom, és téglalap formára kinyújtom, de nagyon vékonyan! A világos mazsolát a lekvárral és a fahéjjal simára mixelem, majd rákenem a tésztára. Megszórom bőven barnacukorral és darált dióval, végül pedig a fekete mazsolát is elosztom rajta. Szorosan feltekerem a tésztát, és folpackba csavarva a mélyhűtőbe teszem fél órára. Fahéjas porcukorba forgatom a rudakat, majd kb. 3 mm-es szeletekre vágom fel. Fahéjas porcukorral leszórom a csigákat, mielőtt a sütőpapírra fektetem őket és 180°C fokos sütőben aranysárgára sütöm.