Császármorzsa

Csillapíthatatlan császármorzsa utáni vágy tört rám cseresznye fotóját nézegetve. Volt még itthon mirelit szilvám, ami eddig fejtörést okozott, mert nem tudtam mihez használjam fel. Gombócot gömbölygetni most nincs kedvem, szilvás lepényt pedig szívesebben sütök ősszel, friss szilvából.
A morzsából kihagytam a mazsolát, evvel megkönnyítve a gyerekek dolgát, ugyanis könyörtelenül kiturkálják az utolsó darabot is, viszont a szeletelt mandulával nem spóroltam.



Magát a morzsát mindannyiszor másként, nem konkrét recept szerint állítom össze, most épp így alakult:

• 3 tojás
• 5 ek. liszt
• 1 ek. búzadara
  
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 1 citrom reszelt héja
  
• kb. 1 csésze tej
• szeletelt mandula
• 1 ek. vaj

A tojások sárgájából tejjel, sóval, vaníliás cukorral, citromhéjjal, darával és a liszttel egy sima, sűrű palacsintatésztát keverek. A fehérjéket kemény habbá verem, hozzáöntöm a palacsintatészta 1/4 részét, s miután óvatosan összeforgattam vele, belekeverem a maradékot is.
Egy nagy, vastag teflonserpenyőben vajat olvasztok, beleszórom a mandulát, és ráöntöm a tésztát.

Közepes lángon lassan aranysárgára sütöm az alját, majd egy műanyaglapát segítségével átfordítom. Egyben nem lehet megfordítani mint a palacsintát, mert annál jóval vastagabb és lágyabb, de 4-5 részletben könnyedén. Ilyenkor 1-1 morzsa vajat pottyantok a serpenyőbe, mielőtt a nyers tésztát belefordítom, mert szebben pirul, nameg az ízének sem árt.

Amikor már kezd pirulni az alja, a lapáttal vagy 2 villa segítségével darabokra tépkedem, és kevés porcukorral megszórva készre pirítom, anélkül, hogy kiszárítanám. Porcukorral leszórom és karamellizált szilvát kanalazok mellé.

A szilvát így készítem:

Kevés vajon cukrot olvasztok egy teflonban. Amikor karamellizálódni kezd a cukor, rászórom a mirelit szilvát, és gyakran megkeverve addig sütögetem, amíg a karamell újra felolvad, bevonja a félig puhára sült gyümölcsöt. Alatta egy finom, sűrű mártás keletkezik.