- 3 darab karcsú, hosszú padlizsán (kb. 1,20 kg)
- 800 g paradicsomkonzerv ( fele passata di pomodoro, fele aprított hámozott paradicsom)
- 1 csokor újhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- kevés olívaolaj
- 1 kis csokor friss bazsalikom
- 3 darab mozarella (kb. 300-350 g)
- 100 g frissen reszelt parmezán
- só
- étolaj
A padlizsánokat megmosom, a végeiket levágom. Éles késsel hosszában kb. 1 cm-es szeletekre vágom. Sóval bedörzsölöm a szeleteket és egy szűrőtálba lerakom. Jó fél órát állni hagyom, hogy lecsöpögjön a padlizsán leve. Egy felfordítot tányért is szoktam rá borítani ilyenkor, és nehezéket rakok rá, mondjuk egy konzerves dobozt. Közben lereszelem a parmezánt, 2 mozarellát felkockázok és az egyiket pedig felszeletelem. Elkészítem a mártást is. Ehhez kevés olívaolajon megfuttatom a felkarikázott zöldhagymát, rádobom az elkapart fokhagymát, hozzáadom a paradicsomkonzerveket meg egy pici sót, és közepes lángon gyakori kevergetés mellett kb. a 2/3-ára befőzöm.
A padlizsánszeletekről konyhai törlőpapírral alaposan leitatom a nedvességet. Egy serpenyőben 4 ujjnyi étolajat forrósítok. (itt most lisztbe lehet mártani a padlizsánt, de ezt elhagytam, mint a legtöbbször) Kettesével rakosgatom a szeleteket az olajba, és aranysárgára sütöm mindkét oldalukat. Több réteg törlőpapírt odakészítek, és rásorolom a megsült szeleteket. A tetejükről is azonnal leitatom, az olajat.
Egy tűzálló tál aljába egy fél merőkanálnyi mártást rakok, erre egy sor padlizsánt. Ezután megint mártást, néhány bazsalikomlevelet csipkedek rá, majd elosztom rajta a felkockázott mozarella felét és egy jó nagy maréknyi parmezánt. Addig folytatom a rétegezést, amíg a hozzávalókból tart. Legfelülre egy kevés mártás kerül, bazsalikom, és a szeletelt mozarella. Megszórom bőven parmezánnal , és 180°C fokos sütőbe tolom 25-30 percre.
A padlizsánt régen mindig leöblítettem a sózás és állás után, de rájöttem, hogy teljesen fölösleges ez a hercehurca. Elég, ha jól leitatjuk róla a nedvességet, így nem kell uánasózni sem. Mindig bő olajban sütöm, és nem fukarkodok a törlőpapírral sem, amivel leitatom.
A luxusabb verzió az, amikor bivalymozarella kerül bele, csahogy ez sokszor a többszörösébe kerül a tehéntejből készültnek, és még nem is kapható mindenhol. Az arany középút az, amikor a tetejére bivalymozarellát szeletelünk, a rétegek közé pedig a tehéntejeset. Friss paradicsomból csak akkor érdemes szószt főzni ehhez az ételhez, ha az valóban érett, édes és zamatos. A paradicsomkonzervek (függetlenül attól, hogy darabolt, vagy csak héjazott) mindig ilyen paradicsomból készülnek, ezért sokkal nagyobb előnyt élveznek, az ízetlen melegházi roknaikkal szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése