Töltött karaj fokhagymás krumplipürével

Gondolkodtam rajta, hogy vajon feltegyem ide vagy inkább elhallgassam ezt a töltött karajt. Mert végtére is egyáltalán nem különleges, meg nem is újdonság, bár ha azt nézem, hogy évente 1x veszek csontos karajt, akkor igazán meg lehet említeni. Egyetlen érdekesnek nevezhető tulajdonsága a töltelékében rejlik, ami ugye szemmel láthatóan kolbásztöltelék, csakhogy ez nem magyaros, hanem méregerős olasz kolbász. Néhány éve csináltam már egy hasonlóképp tojással töltött változatot, és nagyon tetszett a végeredmény. Ez most erősen emlékeztet anyukám töltött dagadójára, amit főleg ünnepek alkalmával készített.

• 4 szelet csontos karaj
  
• 30-35 deka nyers, sütnivaló paprikás kolbász
• 4 darab főtt tojás
• 1 fej fokhagyma
• 2 kanálka olaj
• só,bors
• egy pohárka burgundi
  
• 2-3 deka jéghideg vaj kockákra vágva

A karajszeletekbe éles késsel egy zsebet vágok. Ügyelek rá, hogy ne vágjak lukat a húsra, és megpróbálom a csontig elvezetni a kést. A kolbásztölteléket kinyomom a bélből és elosztom 4 felé. Úgy töltöm a tojást a húsba, hogy lehetőleg körbefogja a kolbásztöltelék. Kézzel kicsit formára nyomkodom a karajt, és pár csepp olajjal, sóval meg feketeborssal bedörzsölöm kívül. (fogpiszkálóval össze is lehet tűzni akár, de ezt a tölteléket nem fenyegeti a kifolyás veszélye) Egy fedeles tűzálló tálba fektetem a húsokat, kevés vizet öntök alájuk, és közéjük nyomkodom héjastól a fokhagymagerezdeket. Lefedve kb. 40-50 perc alatt puhára párolom, majd leveszem a fedőt, kiszedegetem a fokhagymát, és visszatolom a húst a sütőbe. Időnkénti locsolgatás mellett szép pirosra sütöm. Közben a szokásos módon vajas-tejes szerecsendiós krumplipürét csinálok, annyi különbséggel, hogy hozzáadom a héjából kinyomkodott puhára sült, szétnyomott fokhagymagerezdeket.
A húst kiszedem, és melegen tartom. A szaftot átszűröm egy mártásos edénykébe, leszedem róla az összes zsírt (ami kolbásztöltelékből kisül) majd hozzáöntöm a bort, és a felére befőzöm. A mélyhűtőből kiveszem az előzőleg felkockázott vajat, és apránként a mártásba keverem, ezáltal szép selymes és kellően sűrű lesz.